Sebesi Sütő Szandra
Itt vagy, s én boldog vagyok.
Örökre így maradok,
De mikor már elbúcsúztál,
Rossz egy érzés, ami fáj.
Remegő, didergő Hang
Szólít sötét éjjelen,
S oly hideg a barlang,
Ahol járok szüntelen.
Szeretem hallani szavai dallamát,
Szeretem látni szeme csillogását,
Szeretem ahogy megölel két karjával,
Szeretem ha elvakít a mosolyával.
Téli napok szürke magányában,
Üres szívem sötét árnyékában,
Egy pénteki délutánon remény,
Remény érte el a bennem kialudt fényt.
Hova tűnt az édes álmunk,
A várva várt közös vágyunk,
Amelyben Te voltál és Én
A boldogságunk szigetén.
Szeretni egy barátot,
Mint a hold a csillagot.
Ragyogva felnézni rá,
Vigyázva beszélni hozzá.