Serdült Károly Terminátusz
Mikor azt hittem, minden szebb lesz,
Minden egyes célom messzebb ment.
Egyre inkább lehetetlen lett,
Pedig itt volt a tenyeremben.
Látom a fényt, hogy merre menjek.
Ott vagy, hiszen te vezetsz engem,
Csak kérlek, ne ereszd el kezem.
...Tudom, ha sírok, utána könnyebb lesz.
De mindennek vége kell hogy legyen,
Egyszer... Az életemmel is ez lesz.
Égek a tűzben, így nem fázom,
Lehet, meghalok, de nem bánom.
Az utamat csak érted járom,
Akkor mondd, miért nekem fájjon?
Minden pillanat, ami elillant,
Várom vissza ahelyett, ami itt van.
Az emlék veled mindig bevillan,
Olyan vagy, mint sötétben a villany.
Ha mondanám, hogy szeretlek, szeretnél?
Vagy elfordulnál, és csendben nevetnél?
Nézném a lábnyomod, hiszen elmentél,
A szívemből egy darabot elvettél.
Senki sem tudja, hogy létezem,
Nincs mellettem más, csak félelem,
Lemerülök, mint egy fél elem,
Merülök tóba, mint védtelen.
Nem tudom, mit is mondhatnék?
Az agyammal szívként szólhatnék?
Nem hiszem, de van egy hitem,
Hogy továbbviszem miben hiszek.
Van egy szívem, itt van. Vigyed.
Nekem ilyen minek? Siess!
Addig legyen tied, míg színes.
Ha velem leszel, többé nem veszek el,
Csatát nem vesztek el, veled nyerem meg.
Csak te légy mellettem, más nekem nem kell,
Te vagy, kit kerestem, de most megleltem.
Láttad azt, mikor valaki szeretett?
Vajon észrevetted a jeleket?
Tudom, hogy a válaszod igen, de nem!
De ebbe már sokan beleestek.
Voltam szomorú nagyon sokszor már.
Tervem nagyon annyi volt, ahány bogár,
És mint egy csótányt, el is taposták,
És énmellettem soha nem volt más.
Szerencse hol itt, hol ott van egyszer,
Ha van balszerencse, jobb is lehet, lesz.
Van, aki imádkozik Istenhez,
Valaki pedig nem is hisz benne.
Köszönöm, hogy magadhoz felkaroltál,
Köszönöm, hogy nemcsak játszadoztál.
Valamit te tőlem elraboltál,
Nem kérem vissza, csak vigyázz nagyon rá.
Az érzések befolyásolnak mindent,
Hogy valami a veszted vagy a kincsed.
Van, mikor nem tudod, mit szabad, mit nem,
De van, mikor úgy érzed, semmit sem.
Építek magam köré egy falat,
Ami marad nekem, az csak egy falat,
Nem akarom, hogy lásd, mennyi a szemét,
Talán ki is marná másnak a szemét.
Te látod a sötétséget,
És hallod a csendet szépen.
Segítesz nekem, ha félek,
Adsz, hogyha tőled én kérek.