Shcidala Tamás

Született: 1995. június 21.

Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Rutin

"Nincsen új a nap alatt"
mondták ezt a nap alatt,
ez mégis nagyon más, és
tiltakozom, ha rám néz,
szíven szúr, de jólesőn,
és ő az új jótevőm,
ki kedvet ad a lennihez,
még ha nem is szól semmihez...

Tovább...

A meglepetés

Végigjártam az utcán,
és leköptek az emberek.
Igazítok az ingujján,
...s lám!
Most már szeretnek.

Tovább...

Lehet lett

"„Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!"
Mitől sistergő az érintés a kilincsen
s nem szinonim a lehetre a lesz,
mégis így terem, ki nincsen:
úgy rángatjuk isteni rojtját...

Tovább...

Sosem fogom

Sosem mertem mondani,
de ha beszélsz, bennem harangoznak,
olyan minden szó, mint a morzsa, mit
nénik göngyölnek a galamboknak,
és sosem mertem mondani,
de kezed fogva kezem dobban,
s mi sárgára mázolja a kedvet
velem van két darabban...

Tovább...

Nem várt fordulat

Tudd meg, kedvesem, hogy minden éjjel,
ha szomorúan feküdni térsz,
én ott leszek akkor a holdfénnyel
és ölellek némán, hogyha félsz;
és agyonverem a pimasz szelet,
hogy éjjel téged ne zavarjon,
majd viccelek a nappal, hogy reggel
ágyadra szirmokat kacagjon...

Tovább...

Danse Macabre

Mint gyűrött papír, az arca bőre;
a vágya, álma és perce dőre,
a szakmájához öreg már, de még...

Tovább...

A kőhíd

Akár kőhídként, akár ötszáz évig,
megállnám az orosz teleket,
s nem bánnám, ha egyszer kitépik
minden fáradt, öreg kövemet;
akár szórhatna rám vad záport
minden keservvel az október,
s nem félnék a mocsoktól, sártól,
mit az utcának népe reám felver...

Tovább...

Csak megértést kértem

Két percig, ha beszéltünk talán,
de őt máris a hideg futja.
Vigyorogva az élet dacán
hiába mondom. Ő már tudja.

Tovább...

Temetésről a bácsi

Útszéli elegáns kocsmába
öreg ember tévelyeg.
Kóc keveredik ősz hajába,
s bottal járni kénytelen.

Tovább...

A tükörnek

Hogy mit meg nem tennél, mit meg nem...
Mégsem tettél semmit sem.
Szép volt a szó, és szép a vágy,
de még szebb volt a sok talán.

Tovább...

Önmagamnak

Hazudok most. Önmagamnak,
hogy nekem sose fáj.
Őszi széltől reng az ablak,
Suttognak a kopasz fák.

Tovább...

Óhajtott percek

Itt lehetnél. A vállamon.
Minden percét vállalom,
A szobában, az utcán is,
Édes kedvek után is.

Tovább...

A pszichiáter naplója

7. 1-es haláleset:
A kanál a levesébe esett.

Tovább...

Kimerült hétköznapok

Nap mint nap, mikor felkelek,
Bántanak újra az álmos reggelek,
S túl a harmatcseppes ablakon,
Egy éjjel ül az ismerős arcokon.

Tovább...

110

Párkérés

A lelkem adnám csak egy ennyiért,
És vétkeznék így, csak egy percedért,
És csak azt akarom, hogy itt legyél,
Mert mindent eldobnék: csak ennyiért.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom