Sisi
Önnek nincsen ácsi
Ki a vadon őre
S lelke se pőre
Van annyi erőssége
Mindenhez tehetsége
Emberfeletti türelme
Megfontolt beszéde
Leírhatatlan szeretete...
Köszönöm mindennapi szeretetedet,
ezt a szívedből kivetülő jelenetet.
Köszönöm neked e napokat,
mely nem okozott bajokat.
Higgy magadban
Üdvözöllek: szervusz, kedves idegen,
engem a gondolatok nem hagynak hidegen,
megy a mindennapos filozofálás,
semmiféle szőnyeg alá való söprés,
mert egyszerűen tudom, nincs menekvés,
nem is szeretem, ami kényszercselekvés.
Minden pillanat lehet egy új kezdet
Mindenki csak új évet köszöntget megszokásból,
de ez a nap sem lesz más, csak önindításból.
Új esztendőre
Eljött az év vége, el sem hiszem,
azt hittem, elfogy ekkorra a hitem.
Küszöbén az új évnek, új hévnek,
most itt az ideje egy új életnek.
Egy megtörtént fura érzés
Kisütött a nap, úgy érzem, ez te voltál,
üzentél nekünk onnan, ahol épp laktál.
Kiszakítottad az életből magadat,
itt hagytad anya nélkül a családodat.
Esti pillanat, nézek ki az ablakon,
nicsak, hó lapul a szomszéd házon.
Mily jó, szinte gyermeki élmény ez,
annyira jó, hogy teljesen bekebelez.
Hadd legyek igaz barátod,
nagy bajban a láncod.
Hadd legyek lelki társad,
ha épp kedved támad.
Csillogó harmat ébressze fel a testedet,
melyet épp a te neved napja ékesíti.
Tündöklő napsugár ragyogja be arcodat,
mindenki tudja, hogy nem adtad fel harcodat.
Elmentél, s engem itt hagytál,
a szívemben nagy űrt csináltál.
Kopog a lelkem hiányodtól,
nincs, mi ezért engem kárpótol.
Lehet, hibáztam, nem tagadom,
de végre eljött az alkalom.
Végre kitárhatom ablakom,
lesz sok-sok szabad pillanatom.
Kell, hogy érezd, mennyire élsz,
amikor csak úgy útra kélsz.
Lehet, nem is érzed, hogy félsz,
ma csak egyszerűen remélsz.
Míg utadat járod, sok emberbe botlasz,
semmit se úgy élj meg, hogy valaki mond rosszat.
Lelkemből szólok én most tehozzád,
csak hogy tudd, itt vagyok, számíthatsz rám.
Minden alkalommal gondolok rád,
belefonlak napjaimba, biz ám.