Sisi
Szeretnék a könnycsepped helyett arcodhoz simulni,
sóhajod hallatán a pillanatba visszaölelni,
eltáncolni veled a vad és bűvös élettáncot,
ringatózni, meglelni az arcot, feladni harcot,
újrakezdeni minden egyes közös románcot...
Lám, nézd, ma van az őszinteség estje,
önbizalom-hiánytól remeg mindent sejtje,
lehet Ő más, s nem is érted, most mi lelte,
Mivel nem ismered, miről szól élete.
10 perces esszencia
Ajtó nyílik előtted, tárul egy új elem,
Először beléd markol, ural a félelem,
Nem is ismered meg tán, mi ez az új küllem?
Ha segíted, eteted, oly, mint éhező gyermeknek anyai élelem.
Lélekölelésem szívedben, 41.
Látlak, pirinyó kezekkel simítom arcod,
Hála, hogy nem adtad fel harcod,
Most fájó szívedben a karcod,
Sosem feledem szíved dobbanását, érző anyai arcod,
Sajnálom, hogy most ez a kudarcod,
Együtt, de két világ közt ölelem arcod,
Mindig az a perc számít igazán, mikor szeret a család...
Ma eljönnek az angyalok, hisz két szív egybefagyott,
Egyik lélek a másikban nagy űrt, lábnyomot hagyott,
A nő selymes, egyedi energiája másra vágyott,
Férfi párja szívében nagy nyomot hagyott,
Meglengette a zászlót, most már ideje feladni,
Kellett, muszáj volt egymástól valamiért elszakadni,
A nő nem ismerte az elválást, szívhez tartozó áldást,
Hogyan mondta volna el, mit maga sem érzett mást...
A Hold fénye lesütötte a tegnapot,
Kértem a Mindenhatótól még egy napot,
Kívántam magunknak időt, emelném a kalapot,
Lapoznék, mint könyvben előre egy lapot.
Élünk s remélünk, menekülünk, nem feledünk,
bennünk rejlő emlékeket újraélünk,
rágódunk, mintha ez olyan jó lenne nekünk,
azt hisszük, nincs mit tennünk, ezért szenvedünk.
Amikor a léleknek teste van, s ruhája,
az ember mindjárt másképp néz utána,
nincs két egyforma ember, csak egyedi,
mindenki úgy él, ahogy ezt engedi.
A kő meg a moha története
Kerestelek mindig - légy jó társ, hogy jóra lelj,
s tudd, fogadd be, hogy a te szívednek épp mi kell.
Legyen a szerelem a takaród, lelked ne fázzon soha,
váljatok eggyé, mint kő meg a moha.
Mosoly, mely beragyogja az egész éned,
tündökléseddel megváltozik az életed.
Kinek nem derül orcája mosolyra,
valahol eltévedt a régi múltba.
Önnek nincsen ácsi
Ki a vadon őre
S lelke se pőre
Van annyi erőssége
Mindenhez tehetsége
Emberfeletti türelme
Megfontolt beszéde
Leírhatatlan szeretete...
Köszönöm mindennapi szeretetedet,
ezt a szívedből kivetülő jelenetet.
Köszönöm neked e napokat,
mely nem okozott bajokat.
Higgy magadban
Üdvözöllek: szervusz, kedves idegen,
engem a gondolatok nem hagynak hidegen,
megy a mindennapos filozofálás,
semmiféle szőnyeg alá való söprés,
mert egyszerűen tudom, nincs menekvés,
nem is szeretem, ami kényszercselekvés.
Minden pillanat lehet egy új kezdet
Mindenki csak új évet köszöntget megszokásból,
de ez a nap sem lesz más, csak önindításból.