Siskovics István

Siskovics István

Született: 1972. február 1.

Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Boszorkámnak...

Alkonyzónában lakozott a szívem, s lelkemről lemondtam egészen,
Majd váratlanul jöttél te, mint minden, de számomra az egyetlen...

Tovább...

Szerelem...

Négysorosaim

Másoknak öröm maga a fény, mely végtelen,
Nekem most még csak a hiány és küzdelem...

Tovább...

Húsvét, 2020...

Rügyeznek a fák, éled a természet, eljött ismét húsvét napja,
Ragyog a Nap, kéklik az ég, de sötét felhők tornyosulnak rajta...

Tovább...

Amíg nem késő...

Hát eljött ez is, na, nem a vég, még nem késő tenni,
Most össze kell fognunk, és igazán embernek lenni...
Ha nem tesszük, most is csak önnön érdekünk számít,
Elhalunk gyorsan, mint kis virág, mit a tűző nap sugara szárít...

Tovább...

Vallomás...

Négysorosaim

Oly sok bennem már a kimondatlan szó, érzés, mi egy ideje arra vár,
Legyőzzem a félelmet, hogy elutasítasz, s elmondhassam végre már...

Tovább...

Téli utcán hazafelé

Négysorosaim...

Hazafelé ballagok, szél járja táncát a hulló hóval, egy lélek sincs a kihalt, téli utcán,
Lámpák alatt szikrázó hópelyhek, az égen csillagok ragyognak oly fényesen, tisztán...

Tovább...

Álmaim...

Lassan esteledik, elborít a csend, elmélázva ülök a tornácon,
Nézem a lenyugvó nap izzó fényjátékát a horizonton...
S arra gondolok, jó lenne, ha a virradat nem jönne el,
A nap aranyló sugarai hajnalban nem ébresztenének fel...

Tovább...

Hinném...

Négysorosaim

Úgy szeretném hinni, egyszer talán eljön az is,
Mikor az álarc lehull, s a mosoly nem lesz hamis...

Tovább...

Újabb reggelen...

Négysorosaim...

Vörös és sárga színek játékával ébresztenek sugarai a Napnak,
Fejemben az éji álmok emlékképei lassan darabokra hullnak.

Tovább...

Miért?

Kihalt a város, sötét utcán sétálok hazafelé,
A Hold sem világít, sötét felleg kúszott elé...
Elhalt a fák susogása, komor csönd ül mindenre,
Fájó emlékek törnek rám, marnak a szívembe...

Tovább...

Talán lesz még tavaszom...

Telnek az évszakok, eljött az ősz, elmúlt a nyár.
Nem süt rég a Nap rám, az óra rossz időre jár...
Hull csak az eső, könnyeket talán lemossa már.
De belül, mi szívemben él, otthagyja azt, mi fáj...

Tovább...

Menni kell...

Érzed, menned kell, hogy lezárhasd a fájó emlékeket,
Mert itt a fájdalom kínja nélkül élned már nem lehet...
Múltad s ez a város lassan megfojt, esélyed így nem marad,
Elfáradtál rég, makacs élni akarásod mostanra lelohadt...

Tovább...

Remény...

Most még oly nagyon fáj a lélek elhagyatva lenni,
Utam jártán bárhol mások boldogságát látni...
De talán a bánatra jön majd idővel öröm újra,
S átrepít a gyötrő múlton, összetört szívem romjain túlra...

Tovább...

Ne add fel...

...
Mikor nem úgy várod már a holnapot...

Tovább...

Idő...

Napi gondolatok...

Csattogva járnak az idő gépezetében a fogaskerekek,
Fájdalmasan őrlődök át napokon, órákon, perceken...

Tovább...

55

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom