Skarba Adrianna
Ó, sok gonddal, bajjal küszködök én, Uram,
De Te felkarolod szolgádat, csak Te vagy oltalmam!
Sok nehézség vár utamon,
De nem egyedül kell végigjárnom.
Mit ér, ha csak én szeretek,
S ő másnak vall szerelmet?
Ó, ha egyszer szeretni tudna,
E sorok írója oly boldog volna!
Nem minden egyszerű az életben,
De mindenkor bízz Istenben!
E földi javak mit sem érnek,
Ha Istennel nincs békességed.
Volt egyszer egy fiú s egy lány,
Találkoztak egy májusi éjszakán,
Midőn egymásra néztek,
Azonnal egymásba szerettek.
Én az Urat követem,
Mondjanak bármit az emberek,
Vele akarok járni,
Szüntelen Neki szolgálni.
Őt áldani mindenkor,
Napkeltekor és napnyugtakor!
Jártam a világot,
Láttam sok szomorú arcot,
Szívük oly örömtelen,
Lelkükben vihar dúl szüntelen.