Slonee
Kint vagyok téren tétlen
Veletek de belül a magány
Nézem az eget száll a csillag
De vajon mi lenne a kívánság
Nézem szemed, mint a naplementét,
S gyönyörködöm lelked tükrén.
Agyam megbolondul, mikor látlak,
S kezeim is csak remegnek.
Csak fekszem és érzem, hogy lassan
Apró részekre hullok szét szabadon,
Próbáltam kitörni lelkem börtönéből,
De most, az élet máshogy szólt.