Sopánka
Te vagy nekem a napfény a sötétben,
Hőforrás a dermesztő, hideg télben,
Te vagy nekem az egyetlen virágom,
Számomra vonzóbb nincs is a világon!
A szívemben van egy seb,
Kedvesem, Te ejtetted,
Begyógyul, ha csókolod,
Gyógyír rá a mosolyod!
Este, mikor felnézek az égre,
Egy pillanat, és rájövök végre,
Ez a szemed sugárzó melege,
Mindkettő csodálatos fekete!
Boldog vagyok, ha Veled álmodom,
Éjszakánként szádra szomjazom,
Dobogó szívem búg egy vallomást,
Nem szerettem így még senki mást!
Esténként, ha felnézel az égre,
Csillagok jönnek hozzád éjfélre,
Veled lesznek, mert én küldöm Neked,
Hiszen szívem csakis Téged szeret!
Én inkább élek a bűnben,
De legyen a kezed kezemben,
Inkább csókolom a szádat,
És élem meg, ami csodálat,
Mint élni, de csak sótlanul,
Vágyni Reád titkon, szótlanul,
Valamire, amely nincsen,
Hiszen nagyon szeretlek, kincsem!
Vágyom utánad szüntelen,
Amikor nem vagy mellettem,
Vágyom utánad szüntelen,
A szerelmem az féktelen!
Simogatom kezedet,
Nézhetem szép szemedet,
A szerelem finomabb,
Nincsen ennél fontosabb!
Álmodjál szebb világot,
Szükség van erre nagyon,
Álmodjál boldogságot,
Csak Veled szép, csillagom!
Mit érez a fa, hogyha fészek van rajta,
A madár tudja-e, miért fakad dalra,
És szerelmessé mitől válik az ember,
Mikor érzi azt, hogy más számára nem kell!
Fénysugaram merre jár,
A két karom Reá vár,
Hol lehet a kedvesem,
Minden percben keresem!
A partra vetett hal víz nélkül,
Ilyen vagyok én is nélküled,
Egy zenekar hangszerek nélkül,
Tán, mint a szerelem nélküled!
Minden nap simogatni két kezed,
Boldog vagyok, mert olyan jó Veled,
Minden nap csókolni szépen, lágyan,
Ettől élek én gyönyörű lázban!
Borongós, ködös őszön
Szemed melegét őrzöm,
Szorongó, komor mosoly,
Lelkem ezekbe sodor!