Steel

Népszerűség: 296 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ott vagy, ott leszel

Már felhő-lényűn szép vagy, fehér, könnyű,
tavaszt elhozó, kis rigódal-röptű.
A hajnal apró hópihe-olvadás,
gyermek hordozta pille szívdobbanás,
ott vagy benne, már látlak jól, Apám,
nem tudott sötétbe zárni a halál.

Tovább...

Pilledező

Csillagnyi ragyogás, zimankó hull,
szerte a tájon tündérpor-parázs,
a fény idejének bealkonyul,
csipkedér szállong, csöppnyi télvarázs.

Tovább...

Kilépő

Gyakran csönddé göngyöl a belső késztetés,
mert túlzajok színtere e lentvilág.
jó volna olyan fellegpillés lélegzés...
Úgy lenni, mint réthazán a vadvirág

Tovább...

Apám voltál

Sötét most minden, fekete holló
ül szívemen, dér az idő, és olló
az éle idebenn. Pedig vannak percek,
vannak órák, elülő hópihe-neszek,
amikor azt hiszem, nem is Isten szemhéja
alá hunytad szemed. Minden árnyas, néma,
a búcsútlan búcsú fájdalma bénít,
és a többé nem látás magamba rémít.

Tovább...

Emberöltőnyi talány

Talán az univerzum cseppkövei
a hajnalok, és a tejút hulló
sugármaradványai csak az angyalok.
S ahogy a part a folyót öleli,
talán csak békepercnyi illúzió.
Lehet, hogy a vízhullámok sem szabadok

Tovább...

Talán holnap

Most kicsit kettesben maradtunk a csenddel,
míg a napraforgószirmú hajnal felém
fordult, és megpillantott Téged a bentben.
Aztán a párák pillangószárny-színén

Tovább...

Kell

Fényampullákat tölt nekem az égbolt,
nemrég még óceán szembogarún kék volt,
most beköti a csillaginfúziót,
hátha létrehoz egy érdemes fúziót
- velem.

Tovább...

Ez a föld, ez a zug

Hunyorgó parázs a pitymallatperc,
nyújtózó magzat a mocorgó csend,
az idő lepkeszárny verdeste nesz,
s én a mindent látom most idebent.

Tovább...

Ahogy vagy

Én csak úgy tudlak szeretni, ahogy vagy.
Gyertyasugarú szemed bennem álmot hagy,
hitet, tenyér-tartó erőt, holnapot,
míg szíved előtt, mint őz-sutád, meghajlok.

Tovább...

Bábeltornyok

Alkonyba csendesedik már a táj,
elhullnak a Nap parázsrózsái,
a földre ülő harmat hűvöst szitál,
felsercennek kétségem strófái.

Tovább...

Egyedül Ő

Elnémultak a lepkeneszek akkor,
és a fák lombzizzenései is mind
megszeppent pillanattá lettek, ahogy
Anyám homlokára vette színeit
az októberi opálos csöndeknek,
és a szobában hozzá sétált a halál.

Tovább...

Aludj, s én álmodom...

Ma üvegcipellőbe bújt a hajnal,
pitypangpillékből vett fehér selyemruhát,
míg az égre kísérte sok csillag-angyal.
Valami különös lengte be az utcát,
ahogy október élni lélegzett,
és a könnyek galambszárnya alatt én
virágba öltöztettem hantodon a halált.

Tovább...

Csak...

Csak felhőtajték vagyok, mely néha megsimul,
mint anyaölbe kucorgó gyermeklét,
csenddé szeppenőn a kék mennypartokon.

Tovább...

Törésvonal

Beengedlek most egy kicsit a csendbe,
míg alkonyat párásodik szemembe,
s áttekintek Grand kanyon-éveken.
Része vagy annak, hogy ma lélegzem,
Apám, mégsem emlékszem a hogyanra,
tőled egyetlen takaró sóhajra
sem, amit vállamra simítottál.

Tovább...

Felébredsz

Érezlek... ahogy fellehel a pirkadat,
és páralepkék fehér szárnya rebben,
míg a nyárlángok elillannak,
Te szivárvánnyá születsz bennem.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ