Sulyák Tamás

Sulyák Tamás

Született: 1978. március 25.

Népszerűség: 54 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ha egyszer...

Ha majd egyszer megérted a betűket, szavakat,
a lángoló érzést, miből születtek, fakadtak.
Ha majd egyszer olvasni tudsz a sorok között,
s nem saját boldogságod kutatod, üldözöd...

Tovább...

Margójára

A tegnap margójára írva
függ a gondolat, kémlel a lét...

Tovább...

Bízni fogok!

Vihar dúl kint, sötét felleg,
s kedvem szegi, mikor látom.
Titkon, gaz ármányul meglep,
s nem találom boldogságom.

Tovább...

Ócska dolgok

A hajnal már feszegeti a szemhéjamat,
későre nyúlt, züllött éjszakák sora után
fáradt még az akarat, és éppoly ingatag,
talán elindultam én is a züllés útján?

Tovább...

Tisztán

A bizonytalanság a legmélyebb mocsár,
ha egyszer belekerülsz, magával húz, ránt.
Nem kérdez, csak vádol és megmagyaráz,
gondolatod mindent csak torzítva lát.

Tovább...

Észrevétlen

Lomhán, lázasan, lopakodik
halkan az éjszaka rejtekén,
nesztelen, míg mindenki álmodik
és békében pihen nyughelyén.

Tovább...

Helyettük...

Mert talán gondolod, hogy már nem vagyok,
hogy túlléptem, feledtem, mit lehetett.
Talán érzed is a hideg leheletet,
de itt vagy szívemben... s örökre ott maradok...
veled...

Tovább...

"Minden gazdagságom..."

"Minden gazdagságom hangok és szavak,"
minden, mim van, s igazán adhatok.
Mindent, mi én vagyok, mit én jelentek,
neked adom egész életemet...

Tovább...

Várnék

Ha tehetném, lemondanék róla,
mit kaptam, mim van, mi ajándék.
Szívem dobbanása hozzád szólna,
és szerelmes csókodra várnék.

Tovább...

Hitted?!

Hitted, míg lehetett, míg akartad,
s adtál-e esélyt nekem vagy magadnak?
Ezt csak te tudhatod...

Tovább...

Egyedül fekszem...

Közös ágyatokban fekszem egyedül,
csillag nem világít, sötét az éj.
Fájó magányom bánatba szenderül,
távoli hang szólít: "Bízzál s ne félj!"

Tovább...

Hazaértél

Amikor úgy érzed, hogy hazaértél,
nem mennél tovább, már nem hajt a vágy.
De fáj az igazság, amiért küzdöttél,
vonz magához egy magányos, hűvös ágy.

Tovább...

"És az..."

Szürke az ég. Éget a bánat.
Szívembe marva felemészt.
Küzdenék, de minek? Elfáradt
lelkem, nem kerülte el a vészt.

Tovább...

Veled... velem...

Kérhetnék esélyt, de már nem lehet...
merek.
Elmúlt az álom, elmúlt a csoda...
ostoba,
pedig egy álom, egy csoda lett volna...

Tovább...

S tényleg...

Lefekszem. A létezés is fáj,
de az vigasztal és él szívemben,
hogy ott vagy velem, közelemben...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom