Surányi Szabolcs

Surányi Szabolcs

Született: 1991. március 28.

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Halott madár

Az út szélén, darabokban
Láttam egy galambot holtan.
Halott madár,
Többé nem száll.

Tovább...

Öt gyertya

Két éve már, hogy elmentél,
Itt hagyva e földi létet,
Ködös, szürke volt a tél,
Mikor itt hagytad az életed.

Tovább...

Kilenc

Mindhiába keresek szebbnél szebb verseket,
Egy se tudja kifejezni azt, amit érzek.

Tovább...

Rögeszme

Mindig keresed,
Vagy csak várod.
Érzed a léted,
Ha megtalálod.

Tovább...

Főnix a ködben (A főnix halála)

Vakon bolyongva,
Szárnyaszegetten,
Régi tüzét kutatva,
Rég reménytelen.

Tovább...

Feketerigó

Egykor víg szárnyakon szárnyalt,
Szeme mélyén mára árnyalt
Szomorúság látszik; játszik, játssza,
Hogy boldog, de ez már csak álca,
Hisz elhagyta a párja, várja, hátha visszatér...

Tovább...

Mindig a jók (búcsú a nagymamámtól)

Miért mentél el ilyen gyorsan?
Miért hagytál itt ilyen gyorsan?
A rák végzett veled,
De olyan nehéz nélküled.

Tovább...

Tűz és Víz

Hideg van, fázom.
Ha így el is oltod lángom,
Ölelj át, bújj most közel!

Tovább...

Főnixként szeretni

Árnyak gyűlnek mindig körénk,
Újra és újra támadnak,
Elvenni azt, ami a miénk,
De lássanak csak boldognak.

Tovább...

Kedvesem

A hideg tél ismét kopogtat,
A jég mégis rég elolvadt
Újra lángoló szívemben,
Te adtad ezt meg nekem,
Kedvesem.

Tovább...

Az első este

Nyárias október délután, bár a szél már hűsen fúj.
Éreztem, a magány után kell nekem is némi új.

Tovább...

Liliomból Rózsa

Ők is kék ég alatt ismerték meg egymást,
Sorsuk végül mégsem hozott nekik más megoldást.
Egy fiú és egy szép lány, ismerős történet,
Meg is jósolhatnánk tán már előre a véget.

Tovább...

A főnix újra él

Hosszú tél után a nyár lángokban áll,
A büszke madár már a felhők felett száll.
Lezuhant, kihűlt, s könnye porrá égett,
De a tél végével szíve újjáéledt.

Tovább...

Kékből szürke

Rohanó világunk rothadó bűzében
Észre sem vesszük a romlás rút szagát?
Pedig mindent beborít, ott van a szívekben,
A színtelen színekben nyüzsgő emberekben.

Tovább...

Árnyepigramma

Csend. Ülök egymagam. Szívem szépen várja az órát
S fáj. Vörösen csöpögő cseppjei életemet,
Mint szakadó rongyot, mind vígan, boldogan hagyják
El. S a magány üres, bús csendje, sötétje temet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom