Sz. Pál-Kutas Orsolya

Született: 1974. december 28.

Népszerűség: 158 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Apám emlékére

Úgy emlékszem, erős keze volt,
s mégis, e kézzel lágyan ölelt,
ha játszottunk, az égig dobott,
vele szívem mosolyra lelt.

Tovább...

Elveszve

Csak azt lehet legyőzni, aki hagyja magát,
mert nem akar látni az orra hegyén tovább,
nem mer hinni saját, önnön erejében,
kinél a holnap már csak gyarló kényszer,
s a lehetőséget szűk vékával mérve,
üres tenyérrel tekint fel az égre.

Tovább...

Napcsábító

Gaz csábító, gőgöd hatalmas,
szíved jól zárja aranylakat.
Hiába mutatod magad legyőzhetőnek,
csak hamis csókot adsz, mint nyugvó nap a földnek.

Tovább...

Eltemetném

Eltemetném magamban a múltat,
nem lesz belőle holnap, fakulhat.
Ma még űzetve elmémben bolyong,
de bennem tüzet már nem csiholhat.

Tovább...

2632

Tanulóidő

Maradtam volna, hogy elmeséljem
a zúgó kövek között az édent,
hulló könnyek között a mosolyt,
kisgyermek kezében a csokort.

Tovább...

Anyukám ölelj!

Anyukám, te vagy a legszebb,
Anyukám, te vagy a legjobb,
a virágos, tarka rétről
csak neked szedtem a csokrot.

Tovább...

Anyák napján

Anyám, ki világra hoztál,
s kezembe adtad életem,
Te mindig ágyamnál ültél,
ha voltam lázas, betegen.

Tovább...

Bajadértánc

Felold a tánc, visz a vér,
táncolok mint bajadér.
Ring a csípő, kendő libben,
szédül a fej, álca minden.

Tovább...

2131

Csokor

Ide kéket, égben lakót,
ide zöldet, életadót.
Kell a sárga, napnak fénye,
kell a csokor közepébe.

Tovább...

Magányos ház

Messze a lét, csend
öleli a vágyat,
a hó alatt még
alszanak az árnyak.

Tovább...

3142

Boszorkánytánc

Egyet lépek, tüzem gyullad,
kettőt lépek, tűnik múltad,
hármat lépek, kéjed éled,
negyediknél vágytűz éget.

Tovább...

3540

Húsvéti beköszöntő

Hideg vizet vödörbe,
illatosat csöbörbe,
szép lányokat öntözöm,
rút banyákat fröcskölöm.

Tovább...

Holnapi díva

Hasad rajtam a tegnapi ruha,
a régi énem szárnyat bontana,
elrepülne bús szellőknek szárnyán,
talán ma még vissza-visszavárnám.

Tovább...

Messze még

Ma már újra dallamok zengenek,
az égi tinta kezedre folyik,
tollad hegyén vérzik az alkony,
naptüze ég, nekünk hajnalodik.

Tovább...

Ott

Ott, hol felébred a nap,
s játszik boldog pirkadat,
ott, hol sugaras az ég,
s tavaszi reményt idéz,
hol az ág lágyan susog,
álmot hoznak a napok...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ