Szabadszállási István

Szabadszállási István

Született: 1976. április 27.

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Öreg kút

Hallgatag vagy, mint öreg kút, s ha mégis benne kavics csobban,
Izgatott fodraid nézd, hogy fonnak koszorút, lelkedben valami moccan.
Tükörtelen állóvized, egy gyermek keze most játszva borzolja fel,
Míg apró mozdulattal, roskatag deszkáid, emlékeidről emeli el.

Tovább...

812

Tovább

Elfáradtam. Ölelésedtől távol, kihalt minden, s kopár.
Remegés, s a puszta létezés is fájó ösztön csupán.

Tovább...

Kóborló

Mint kivert kutya, ha nyüszítve csontot keres,
száraz úton gazdátlanul, nyaldossa a porlevest.
Társa nincs, csak szűkölve vonyít a hold után,
most társául fogadja őt a bolhás rút magány.

Tovább...

414

Tegnap

Tegnap még hitted, hogy tán miattad,
igen, miattad fújtak a tavaszt idéző szelek.
S kertek alatt neked nyitogatta virágok szirmait.
Míg bánattól poros házadat söpörte ki, arra gondoltál,
még tán idén beköltözhetik hozzád egy egyszerű leány,
kinek ajkain nyugovóra térsz, mélán elidőzöl a múltnak kínjain,
s tekintetében feloldozod magad.

Tovább...

Szívemben

Szívemben árnyak de az arcon mosoly,
Két világban botladozik énem.
S néha határt sértő tettel lesz fogoly,
Ott, hova erővel kényszerítem.

Tovább...

Titokban

Titokban vártalak, miközben hagytalak menni
Halk léptekkel, hogy ne fájjon annyira.
Mintha a csend, gyógyítaná üszkössé vált álmom,
S lenne egyben fohászom angyala.

Tovább...

Álmodtál

Bágyadt a ma, s a holnap sem vitéz,
Mintha mindent elragadott volna
Ez a szürke, szívet markoló kéz,
Mibe kapaszkodtál gyermekkorod óta.

Tovább...

Vágyódás

Csak fű voltam, a fű zöldje,
Mellettem szárba szökő kalász,
S búza virág kékje,
Vöröslő pipacsok integető réme,
Vágyott rád.

Tovább...

Magammal

Fáj a lelkem s pihenni vágy,
Magam sem vágyok többre.
Jó lesz, jó e kopott vaságy,
Csendben, kart-karba öltve.

Tovább...

Csak ember

Ember vagy, hús-vér s néha játszol,
Sokszor éles szavakkal csatázol.
Bántasz mást s véded mi vagy,
S ha megölnek felkelsz, megrázod magad.

Tovább...

414

Nélküled

Enyészet, vég, s kitudja még, mennyi halál lett béresem s kedvesem.
Ölelve, hazug csókkal, rút karokkal szorít magához míg engedem.

Tovább...

Táncoló idő

Koppan az óra, mulattatja az időt,
mutatója táncot jár, lomha keringőt.
Mint hűséges leány karolja testét,
percenként meg-megvallva szerelmét.

Tovább...

Mit ér?

Mondd, mit ér az emlék?
Mint sírban az eszmék.
Gyászban a virág,
s hallgatatlan imák.

Tovább...

Emlékszel?

Emlékszel? Mikor még fájó sebeink egymás kezébe tettük.
S a hallgató segítség átjárta, zúzott lelkünk kínos csendjét.
Mit takargattunk, s titkunk nem értették balgatag emberek.
S ha ránk borult az éj, csak suttogtunk, mint két kamasz gyerek.

Tovább...

Menni

El kell menni, tépelődni,
azzá lenni, azzá válni.
Énné, magam emberévé.
Erős vagyok, kevés vagyok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom