Szabó Andrea 03
Minket évek kötnek össze,
nem csupán üres szavak.
Én nem kérdezem, hogy jössz-e,
köztünk nem állnak falak.
Keserű az élet
olykor megviccel
keserű a szívem
valami nem stimmel
járom az utam
ezt a sötét teret
hova semmi cél
sem öröm nem vezet...
Százötven évnyi török uralom,
Ezernyi sebből vérző fájdalom.
Mi kínzott!
S mi kínoz még?
Drága Magyarország!
Nem szeretnék féltve őrzött álmod lenni!
S nem szeretnék féltve őrzött titkod sem!
Egy, kettő, három,
hajnali fél három,
az utam járom,
végét nem találom...
Szeretnélek szép szavakkal szidni,
De didergő lelkem erre már képtelen,
Szeretnék százszor szebben szenvedni,
Hisz életem az ürességtől fénytelen.
Süt-főz anyuka,
Tojást fest hugika,
Kölnit tesztel apuka,
Kosárban a nyuszika.
Lágyan szórja sugarát
Szemed csillaga;
Égő testem forrón fagy
A hulláson át;
Vad erőnk nem lát hibát,
Forrva összecsap.
Boldog órák, boldog percek jönnek,
Nem tudok én elszakadni tőled.