Szabó Attila (444)

Szabó Attila (444)

Született: 1969. június 23.

Népszerűség: 64 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Anyai szeretet

A féltés végtelen fonalából
sző köréd puha szeretetszövetet,
mely úgy öleli át életed,
akár a legnemesebb vértezet.

Tovább...

1616

Tavaszi képek

Kérgek alatt ébred
a hibernált élet,
éltető nedvet mérnek
a szállítóedények.

Tovább...

Ko(ó)rkép

Az olyan korban,
ahol csak a felszín pezseg,
mint erjedő borban
terjed a mérgező lehelet.

Tovább...

A hóvirág

Még küzd a tél, még remél,
s a hajnal színe még a dér,
de jégkarma már nem csikorog,
ha a derengő nap beléharap...

Tovább...

Téli tárlat

Mint tábortüzek égbe szórt parazsa,
- ha messze fénylik a füstmeleg éjben -
vagy nyári esték szentjánosbogara,
mi felizzó emlék dermesztő télben.

Tovább...

Az ősz peremén

Már csendeket festeget magára
s elmerengve sárgászöldeken
szín-foltokat varr a kopott kabátra,
és gallérgombot vöröslőbbre ken.

Tovább...

Egyenes út

Saját utad taposd,
mit benőtt ez a század,
hol gyom takarhat Napot
e jeltelen csapásnak.

Tovább...

Kánikula

Mint acélkohó mohó hőhulláma,
mikor az izzó láva
átcsordul a hideg kokillába,
úgy marnak a lángsugarak
a hajnal hűvös nyugalmába.

Tovább...

Az óriások földjén

Mikor az ember-lét
- akár a sarki jég -
a természet része még,
az egészet terhelő lábnyoma
épp akkora,
mint amit folyóparton hagyott,
s mire arrébb lépett,
már elsimították a habok.

Tovább...

A cserebogár

Bábja s a föld börtönéből
végre szabadulva,
teljesen átalakulva,
részegülten a végtelen tértől,
és vakon a vakító fénytől,
csapongva, csapódva száll,
levélről levélre jár,
míg a szárnya se bírja már.

Tovább...

A lét peremén

Terek hideg kövén vetett,
hevenyészett almokon,
foszlott hírlapszemfedelek
halál rovata az arcokon,
hol nem lehetnek nevek,
ha túl lesznek a harcokon.

Tovább...

Emlékszem még

Sokat gondolok még
a régi kis szobára,
hideg téli esték
meghitt nyugalmára.

Tovább...

A Nő

Lehet szelíden hullámzó búzamező,
melynek minden gyenge szála ő,
ki dacolva a haragos széllel,
aranyló, kövér kalászt érlel.

Tovább...

2723

Az igazi

Az elején még reméled,
ha tüze már nem perzsel, nem éget,
izzó parazsánál
- mi tovább él a lángnál -
ha óvod, ha félted,
melege majd átjár
minden percet s évet.

Tovább...

Élve temetések

Aluljáró szegletében
pislákol az élet,
ravatalon, gyertyafényben,
míg lassan csonkig égnek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom