Szabó Balázs (Poetagramm)

Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kósza

felfeszítenek a hétköznapok,
s kifosztanak, ahogy emberek a másét,
beleomlok a vágyba annak mentén,
ahogy a jégtáblákat oldják fel a kudarcok,
egyszerre hiányzik a fény és a sötét,
és borzongok, ha látom,
hogyan gyűlik fel bennem a halál,
hogyan távolodik tőlem minden part...

Tovább...

44

sugdosó

üres ablakokat keres a csönd,
a legjobb talán, ami törött,
szarvasbogár nézi, ahogy az izzó körül
a félelmet kergeti a moly,
ürességbe rekedt cigarettafüst,
aztán az a csönd fészket rak a szívbe

Tovább...

Kezdjél!

tiszta lappal
...

Tovább...

Őrzők között

üres ketreceket bámul a köd...

Tovább...

korai ősz

lombokkal barnulsz el
erezetük
csuklódba vezet
minthogy gyökerük
mélység
még táplálkozhatsz

Tovább...

egy távolság metrikája

ismerem csönded, zúg.
ahogy a malomkövek közt
a magvak megfeszülnek.
...

Tovább...

elbeszélés

nézd az eget, a színét,
nézd a szememét,
semmim nincs már,
végleg felemésztett a nyughatatlan,
nem volt sem édes, sem sós az elmúlás,
megbénította a napfelkeltéket a hallgatás...

Tovább...

Sarki fény

van úgy, hogy elfeledjük a füst ízét
vagy az utolsó pillanatot,
a szeméből kicsillanó fényt,
amit ugyancsak 8 perc múlva
értesz meg, de mindent elrabol majd
a föld légkörében kavargó éj

Tovább...

Csók

szövetekbe zárt szavak,
morze a szív, de abból
semmire merőlegesek a kábelek,
nincs ér, nem szállítja plazmád,
nem törődik veled a fény,
de holnap merőleges lesz, szájra száj

Tovább...

Attól

arcodba verődik a busz ablakából,
- isten nehezéknek teremtett,
s azon könnyítened kellene -
kinyújtott nyelvű gyermek nem ismer,
csak nevet feletted, át rajtad,
jövet-menet
összeér szemetek

Tovább...

Megállít és elámít

emlékeket ragaszt rám a Tegnap,
s közben az arcomban gyötrődik...

Tovább...

Vas és tehetetlenség

formákban bízva hiszel,
mintha volna Isten, ki törhetetlenné tesz...

Tovább...

Kósza szó

ürességből lesz, ahogyan a tél
lombját vesztve nem sóhajtozik,
csak néma akarással tépi lelkét,
ki már nem remél.

Tovább...

Hideg

aztán elmúlik,
nem ő és nem mások,
nem általa vagy karjai nélkül,
nem jő sötét,
nem bíztat majd fény,
minden hétköznapi,
ahogy azelőtt
te és én...

Tovább...

Napkitörés

vajon fáj-e a napnak a fény,
égni gondjában örökké,
s mint ormótlan test,
látszólag gondtalan retteg,
hogy nőhetett fájdalmából
az élet?

Tovább...

01

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom