Szabó Benjámin
Szívemben percről percre nőnek a falak.
Egyre csak magasabbak és magasabbak.
De mit rejthetnek oly nagyon?
Tán ide van bezárva minden lelki vagyon?
Apró a vászon, s túl sok a réteg.
Egyet pedig ha hátralépek...
Az életemet látom
Nem gördül a könnycsepp.
Száraz, érdes akadályok állják el az útját.
Gyötrelem vájta árkok ezek,
Miket nem simít ki semmi sem.
Felemésztik a lényt.