Szabó Benjámin Krisztián
Te meg Én végtelen idő és tér.
Te meg Én mindent túlél.
Te meg Én küzdök szerelmedért.
Te meg Én nem adom fel.
Gyűlölöm magam, magam, amiért megszülettem,
Mért kell nekem embernek lennem.
Mért nem vagyok inkább egy apró bogár,
Vagy egy szép énekes madár.
Az élet ott kezdődik,
Hogy valaki megszületik.
Akkor még nincs semmi gondja,
Őt még semmi sem bántja.
Minket nem érdekel, hogy fiú vagy, vagy lány,
Az sem, ha Főnix vagy, vagy hableány.
Tőlünk lehetsz egyszarvú,
Vagy egyszerre lány és fiú.
Mikor még nem szerettem GaGa-t,
Csak néhány dalát,
Azt gondoltam róla,
Hogy olyan, mint Madonna.
Angyal, mért nem jössz ma,
Talán vége van, a szerelem mag.
Van egy Angyal, kit nagyon szeretek.
S az életben el nem feledem.
Ő nekem többet ér minden kincsnél,
Hisz jobban szeretem mindennél.