Szabó Dóra (szabodora98)
Szép, őszi reggelen,
Mikor a jövő még rejtelem,
Felébredtem, s minden nesztelen.
Ekkor nem tudtam, életem Neki szentelem.
Bármikor, mikor megbántalak, egy dolog jár eszemben,
Hogyan engeszteljelek ki anélkül, hogy könny jelenne szememben.
Te nehezen engedsz, pedig én tiszta szívből szeretlek,
Mért nem engeded, hogy még sok boldog percet szerezzek?