Szabó Enikő
Csak figyelsz, de nem értesz,
csak nézel, de nem látod
a maszk mögötti érzéseket,
a bennem lappangó félelmeket.
Reflektorfényben ragyogtál,
hollywoodi színészként játszottál
egy filmben, mit előre megírtak,
mellékszereplőnek engem is meghívtak.
Kutatlak, mégsem talállak,
messze vagy, és nem is látlak,
távolban ragyog a fényed,
követem, de utol nem érem.
Örömöm voltál,
szerelmem vagy,
reményem leszel.
Kezed fogom, te mégis eltolod,
küzdeni fogok, míg a szívem dobog,
amíg a láng lobog, míg a vezér dobol.
Nem vallom költőnek magam,
dőlnek belőlem a szavak
viszonzatlan szerelemről,
szívszorító életemről.
A mai napon áll vagy bukik minden,
a mai nap kiderül, dobbanhat-e szívem.
A mai napon múlik, hogy élhetek-e tovább,
vagy ellep a fájdalomban gazdag mocsár.
Közelebb kellett volna ülnöm hozzád,
mégsem tettem.
Miért nem érti meg az a huzatos fejed,
hogy nekem egyedül csak Te kellesz?
Az élők között te vagy a király,
te irányítod az érzések világát...
Üresek a napok, órák, s percek,
ha nem lehetek veled.
Elég, ha rád nézek,
s lelkembe visszatér az élet.
Serie A
Olasz futball, nem kenyerem,
egyik csapatot sem kedvelem.
Ha tippmixen nem nyerek,
bundának könyvelem el.