Szabó Fruzsina (Fru)
Alkonyat a tájra, fátyol a világra,
Békesség a földre, szeretet a szívbe.
Egy gondtalan élet, mely soha nem ér véget...
Egy feledhetetlen pillanat, egy életbevágó gondolat.
Belegondoltál már mi lenne ha...
minden úgy lenne ahogy az elméd gondolja?
minden úgy történne ahogyan te szeretnéd,
minden olyan tökéletes lenne amilyennek csak elképzelnéd...
Titokban valaki csak rád gondol
Titokban valaki csak csokit majszol
Titokban valaki mindig téged idéz
Titokban valakinek a fejéből soha ki nem mész.
Kilépek a szobából, valami fénylik,
Ránézek az ablakra, valami ott rejlik,
Közelebb megyek, megnézem,
Ő rám mosolyog, kedvesen.
Ha hív a táj, hív a rengeteg száj
Mert szép nap a mai
És erről lehetetlen lemondani,
De az eszed azt súgja ma maradsz
Elmozdulni? ...nem mozdulhatsz.
Itt ülsz bent, a szobában
Sötétben, és magányban.
Van hogy minden ajtó bezárul,
és minden gyermek rád bámul...
és nem tudod hogy kit védj,
hogy kinek is a szemébe nézz
hogy itt mindenki jó-e vagy gonosz,
vagy hogy mindenki csak fájdalmat okoz?!