Szabó Irma Éva
Újra nosztalgiázni fogok. Érzem!
Nem akarom, párásodik a szemem.
Arcomon ömlik lefelé a sós csepp,
szívemből integetek, köszönök Nektek!
Attól vagy élő, hogy van lelked!
Azért élsz, hogy legyen lelked!
A lélek vezérel, ha jó vagy,
ész és szív közrefoghat,
nagy szeretet táplálhat.
Az ősznek két ruhája van:
egyik nyirkos, csurgós,
a másik kissé fagyos.
Ismét kifakult az égnek kékje,
Tetszik-e neked szürkesége?
Ezt a természet Tőled sose kérdezi,
Mégis minden évben újból ezt teszi.
Istenünk földi mezején tettek kergetőznek,
Benne jók és rosszak keverednek,
Esti félhomály hatalmas tűzzé vált...
Anyámat siratja olykor az ég,
szívembe vésve sok emlék...
Élő és élettelen
Kék égnek talaján
új csillagok gyúlnak,
a régiek kihullnak.
Kerek életév
A meghatottság örömétől,
ha könnyezik a szemed,
a körülvevő szeretet simogató
ereje törölje le neked.
Napocska vagyok,
így rád kacagok,
nőhet a jókedved,
felvidul a lelked.