Szabó Levente

Emberi sors

Búsan hajladozó, kopasz nyárfák,
vihartól tépett, elázott galambok...

Tovább...

Nem akarok már ember lenni

Szabadulnék hús-vér börtönömből,
hogy én legyek a könnycsepp, ami kicsordul szemedből,
hogy én legyek a szél, ami lágyan simogat,
ami körülölelve téged suttogva hívogat.

Tovább...

Indián tél

Végtelen mezők, holdvilágos éjszaka.
Megtöri a csendet egy prérifarkas hangja.
Magányosan ballag zsákmányra vadászva,
de hirtelen megriad egy hangos kurjantásra.

Tovább...

A lény

Suhogó szárnyaim hiánya fojtogat,
dühödt kiáltás hagyja el torkomat,
mert rémisztő gondolatra ébredtem:
egy láthatatlan világban élem az életem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom