Szabó Orsolya

Szabó Orsolya

Született: 1991. szeptember 12.

Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csak szétguruló éveket

Mereven ültem, haraggal,
s gyötrődő ágyam
ráncai között hallgattam...

Tovább...

Fölfelé mutató nyilakról álmodok

Már régóta keresek
magamból kiutat.
Időnként felbukkan
a nem kijárat-felirat,
és egyedül maradok a sötétben.

Tovább...

Gyermekem, a gondolat

Pongyolába csavartam gondolatom.
Védtelen és törékeny. Nélkülem
akár a télbe-fagyott tavak tükre,
úgy ragyogna ridegen.

Tovább...

Az Utolsó Naplemete Angyala

Elment az utolsó Naplemente angyala.
Levelek szállnak a rozsdás-bús avarba,
könnyekkel keverve halkan hullnak,
s a vöröslő fényben sustorgó múltak
szellő hátán mesét dúdolnak-dongnak,
füstös-furcsa, búsan-bíbor mesét: Róla.

Tovább...

Füstös nyarunk

Ráncba borított ez a délután.
Gyermeki nyarunk emléke jár,
mikor kicsi karunk fogta még puhán
játékos örömünk. De vége már.

Tovább...

Még egy

Kerekre szabott rólunk a történet,
rozsdás ollónk nyoma fertőz mégis.
A seb nem gyógyul, csak húzódik. Éget....

Tovább...

Eljött őszi halálunk

...meghitt verandánkra sírva nehezül.
Csikorogva ringunk a hintaágyban,
s a suhanó csendünk némán menekül.

Tovább...

Kerouac után szabadon

Végül ennyi csak: a bíborlila tervek,
miket gyerekként szősz napról-napra,
életre sosem, hidd el, sosem kelnek.
Az évek során veled együtt halnak.

Tovább...

Rózsáim helyett

Elért a valóság. Nem vágyom többé
korcs álmaim füstjét remegve szívni.
A fiatalság s hamis hit vált köddé,
mikor józanító csalódás nyílt ki

Tovább...

Sötétek az álomképek

Könnyen lebegő délután nyáron,
lágyan foszlik szét hűs tenyeremen
a pillanatokból fonódó álom.
Magam előtt tartom a végtelenem.

Tovább...

Mégse teljesülnek

Halott homály
a tó tükörvizén.

Tovább...

Ligeti fűzfák

A Liget fűzfái integetnek nekünk,
de mi csak konokul tovább, továbbmegyünk.
Külön-külön most már: más és más utakon.
A fiatalságom magam mögött hagyom.

Tovább...

Köszönet minden percért

Csalfák a csodák, balgák az álmok.
Keresem őket szaladva szüntelen,
amikor hosszú utamon járok.
Sokszor elbukom, nehéz a küzdelem.

Tovább...

Hullni már

Hullni kéne már: a gyilkos Ősz eljő.
Tovább s messze száll a monoton madárdal,
szürkül már az ég, berozsdállt az erdő.
Az avaron szél játszik a halállal.

Tovább...

Árvák dala

Gyermeki sóhajok monoton dallama
keserűn kavarog az utcai szélben.
Lelkük sóhaja egy szebb jövő hajnala,
s félénken fordulnak a magányos éjben.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom