Szabó Szalay István

Szabó Szalay István

Született: 1943. december 24.

Népszerűség: 122 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egyoldalú... (szerelem)

ősz melege hűvössé lett
dermedtté váló lassú álom
leveleket szaggató szél
dalolva fütyül a hegyháton
kietlennek tűnik a vidék
csupán a fenyő örökzöld
mégsem örül új ruhát vár
hogy csodálná őt erdő völgy...

Tovább...

Kő és szikla

kis kő lapul sziklák közt
észrevétlen jeltelen
viz sodrában bukdácsolva
csiszolódik szüntelen
meder mélyén leragadna
helyet keresne magának
sziklák árnyékában rejtőzik
nem akarják barátnak...

Tovább...

Szárnyak nélkül

sasszárnyakat szeretnék
hogy a magasba szálljak
onnan lássam szépségeit
e széles világnak
fentről nézném a földet
magas hegyeket s völgyet
hömpölygő folyókat
zöldellő erdőket...

Tovább...

Halottak napja után

már az utolsó gyertya is elégett
füstje ott ragadt a fejfán
elaludt lassan lángja
csak emlékek hevernek árván
oly üressé vált a temető
mélyen hallgatnak a kövek
némán kóborol a csend
elrejtve az élettelent...

Tovább...

Egy régi október

szürke fáradt októberi vég
az ősz utolsókat lihegett
házak tetején megpihenve
a szél faleveleket kergetett
a Nap is színtelenné vált
fénye sárgult a felhők között
a város hallgatásba fulladva
csendben lapult a falak mögött...

Tovább...

Megfordíthatatlan

mély csendbe süppedt ház
körötte illatot fodroz az est
ablakok csillagos tükrébe
hold fénye arcokat fest
falak sóhajtoznak hangtalan
az idő bennük ott rekedt
vándort nem vár régóta
lakója lett az enyészet...

Tovább...

Tűzszimfónia

pattanó parázs lángot gyújt
erdőtűznek lobban fénye
álmok ébrednek riadtan
sikolyt kiáltva messzeségbe
fák ropogva füstölögnek
szél viszi a tűz dalát
sebzett vadak vonyítják
e szimfónia dallamát...

Tovább...

Melankólia

fény szikrája szemembe csillan
ablakon beszökik egy sugár
az óramutató kattan halkan
perceket számolva lassan odébb áll
csempe hűvöse talpat éget
kinn nyugtalan csend honol
mintha állna a száguldó idő
egy pillanatra... s továbblohol...

Tovább...

Torz világkép

torz világban forgolódom
itt vak vezet világtalant
lassan nem lát senki semmit
merről jön és merre tart
születésem remény éve
másnak adott szárnyakat
húzott bagázs lett a sorsom
kaptam elnyűtt vágyakat...

Tovább...

Tedd, mit érzel...

rejtsd magadba ha úgy érzed
mint szántó kit hajnal ébreszt
magoknak vet mély ágyat míg
fátylat hullat körötte a köd
napfény mond neki köszöntőt

Tovább...

Átszitált múlt

"nem tudhatom, hogy másnak
e tájék mit jelent"
ahol születtem s éltem a jelent
hol őseim láttak napot
fénylő mezőkön vágytak holnapot
szabadnak születve hősöket temettek
sírokba jeltelen kereszttel zöld gyepes
hantok most egymásra omolva...

Tovább...

félárnyékban

nehéz teher már a vállam
szélnek is útjában vagyok
most térdben roggyan lábam
míg évek lassú vize mosott
átfújtak viharok rajtam
hintettek port homokot
taszítottak hátba sokszor
s eltagadták az okot...

Tovább...

Nyári idill

fejet hajt az ég
hajnalnak ad utat
árnyékok bujkálnak
messzire űzi őket
a virradó pirkadat

Tovább...

Egy apának

Aki nem volt...

nekem nem volt apám
ki térdére ültessen
és velem nevessen
nem volt ki mesét mondjon
néha az ágyam szélén
míg álomba süppedtem
egy hosszú nap végén
gyere kisfiam...

Tovább...

Elmúló idő

mondd várod-e az estét
s a naplementét ahogyan
beborít mindent a sötétség
érzed-e a csendet
s a mozdulatlan percet
mely árnyékoddá válik
s többé el nem enged
mert mint gördülő kerék...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom