Szaip Istvanne
Rímfaragók élete
Néha kicsit keserves.
Megérett a gondolat,
Nincs kéznél a ceruza.
Az élet kapuján szép halkan csengettem.
Hallották is, nem is, mégis beengedtek.
Madárszívet kaptam, szép, csicsergő hangot.
Egész nap daloltam, boldog voltam nagyon.
Az apukám hétvégi,
Szegény szívünk megérzi.
Úgy gondoltuk mi ketten,
Apák napján jön értem.
Szárba szökken a kalász,
Csónak csobban, vízre száll.
Vígan dalol a madár,
Azt dalolja: itt a nyár.
Június van, tombol a nyár.
E szép napon, Apák napján.
Köszöntsük fel Őket csendben,
Szeretettel, tisztelettel.
Ragyog a nap, itt a nyár,
Párját hívja a madár.
Kikeltek a fiókák,
Lásd, kis párom, a csodát.
Szép szivárvány körbefonja az eget.
A lehulló csillagokat ne keresd!
Semmivé lett mind a kettő, bár szép volt.
Kerestelek égen, földön, mindenhol.
Paszternák és a répa
Kiálltak a kapuba.
Jön a cékla, patisszon,
Görögdinnye, karfiol.
Kisbabák és óvodások
És Ti, kedves iskolások,
A nap is ma másképp ragyog.
Köszöntünk a gyermeknapon.
Felhők fölé szálltam én,
Repített egy álomkép.
Felhő voltál fenn az égen,
Hozzád szálltam, követtelek.
Szomorú a papaláma,
Megszületett a kislánya.
Dédelgetné a családot,
De nem kapott szabadságot.
Május első vasárnapján
Szebben dalol a kismadár.
Illatozó kerti virág
Köszönt minden édesanyát.
Aluljáró - komor, sötét.
Szorongatja egy ráncos kéz
Kartonpapír takaróját.
Két szeméből könnye hull rá.
Egy szem meggy leesett a földre.
Kedvesem, kértelek, ne menj el.
Ribizli piros volt, nevette,
Hogy a meggy leesett a földre.