Szaip Istvanne
Mikor megszülettem,
Fateknőbe tettek.
Abban fürösztöttek,
Benne felejtettek.
Ismerd fel őket!
Füstike, füstike szálldos,
Építi kis házát sárból.
Benne költ fiókát nyáron.
A zöld réten a kis nyuszi
A bálnával találkozik.
Mondd csak, bálna, mi van veled,
Nem a vízben van a helyed?
Csendesen, némán sírnak a fák,
Siratják a zöld lombkoronát.
Hallod? Most is dúdol a szél,
Tépdesi a fák levelét.
Kipattant egy rózsabimbó,
Gyönyörű, szép, illatozó.
Kora harmat megöntözte,
Felkelő nap melengette.
A természet mindent adott,
Erdőt, mezőt hűs patakot.
Délibábos magyar rónát,
Legelésző marhacsordát.
Ifjúságunk szép tavasza
Mért sietett, hová szaladt?
Forró, meleg szél kergette,
Nem búcsúzott, ment előtte.
Kitárom az ablakom.
Odakint a Nap ragyog.
Madár dalol az ágon,
Csónak csobban a tavon.
Kakas Gyurka kukorékol:
Meguntam a szemétdombot....
Rímfaragók élete
Néha kicsit keserves.
Megérett a gondolat,
Nincs kéznél a ceruza.
Az élet kapuján szép halkan csengettem.
Hallották is, nem is, mégis beengedtek.
Madárszívet kaptam, szép, csicsergő hangot.
Egész nap daloltam, boldog voltam nagyon.
Az apukám hétvégi,
Szegény szívünk megérzi.
Úgy gondoltuk mi ketten,
Apák napján jön értem.