Szaip Istvanne
Forró, meleg nyári napon
János bácsi pálinkázott.
Melege lett igen nagyon,
Egy kis hideg vízre vágyott.
Híre ment a faluban,
Farsangi bált tartanak.
Falu apraja-nagyja
Vígan indul a bálba.
Néhol havas még a táj,
Kis ibolya, hóvirág
Nyílik a bokrok alján.
Behűtöm a kölyökpezsgőt,
Köszöntöm az új esztendőt.
Négy kicsi lány álmodott:
Fenyőág az asztalon.
Rajta színes cukorkák.
Várták a kis Jézuskát.
Asztalon, kis fenyőágon
Négy adventi gyertya lobog.
Béke, Hit, Szeretet, Remény,
Kikért e négy kis gyertya ég.
Hogyha nincs is bankbetétem,
Egy kis bankba be-betérek
Naponta.
Takarítok, felmosok,
Takarítónő vagyok.
Csilingel a kicsi szán.
Rajta ül a Mikulás.
Talán így már leírták,
Idézőjel kéne tán?
Tedd ablakba kis csizmád,
Indul már a Mikulás.
Megrakta a puttonyát,
Háza előtt szánkó áll.
Langyos szellő lettem volna,
Hogy arcodat simogassam.
Fáradt arcod letörölted,
Ágat tépő vihar lettem.
Ott, hol a csend örök lakó,
Ahol a fény halvány, fakó,
Ott ma színes krizantémok
Beborítnak` sok sírhalmot.
Magas hegyek árnyékában
Mindig üde, zöld a fű.
Magas hegyek árnyékában
Ezer tücsök hegedül.