Szaip Istvanne
Háború volt, jött a parancs,
Menni kellett katonának.
Sírt az anya, a feleség,
Kiskatona a kedvesét
Siratta.
Badacsonyi hegyek mögött
A nyári nap mélybe szökött.
Néhány sápadt sugara még
Beszínezi a tó vizét.
Mint üstökös fenn az égen,
Úgy repülnek el az évek.
Az óévet búcsúztatjuk,
Majd az újra rámosolygunk.
Múltnál kicsit elidőzünk.
Az újévtől azt reméljük,
Lelki békénket megleljük.
Szép, fekete a két szemed.
Viseled a Rózsa nevet.
Kérdezgetlek, ne félj tőlem,
Nem várok én feleletet.
Betlehemi fényes csillag,
Örömteli hírt Te hoztad:
Megszületett a mi Urunk,
Megszületett Jézus Krisztus.
Garfield vagyok, kiscica,
Mit mesélek, mind igaz.
Angolhonban születtem,
Sokan voltunk testvérek,
Ajándék lett belőlem.
Gyöngybetűim a meghívón
Azt tudatják, Kedves Rokon,
És Veletek Jó Barátok,
Hogy e napon házasodom.
A kis nyuszi feje, füle,
Elmesélem, mit rejteget.
Zöldellő völgy, havas csúcsok,
Kristálytiszta kis patakok
Terád várnak, marasztalnak.
Halottak napja hetében
Gondolunk mi mind sűrűbben
Azokra, kik elköltöztek,
De itt élnek a szívünkben.
Három kedves puli kutya
Elindultak vándorútra.
A gazdájuk oly fukar volt,
Sosem kaptak velős csontot.
Mikor megszülettem,
Fateknőbe tettek.
Abban fürösztöttek,
Benne felejtettek.
Ismerd fel őket!
Füstike, füstike szálldos,
Építi kis házát sárból.
Benne költ fiókát nyáron.
A zöld réten a kis nyuszi
A bálnával találkozik.
Mondd csak, bálna, mi van veled,
Nem a vízben van a helyed?