Szaip Istvanne
Hogyha nincs is bankbetétem,
Egy kis bankba be-betérek
Naponta.
Takarítok, felmosok,
Takarítónő vagyok.
Csilingel a kicsi szán.
Rajta ül a Mikulás.
Talán így már leírták,
Idézőjel kéne tán?
Tedd ablakba kis csizmád,
Indul már a Mikulás.
Megrakta a puttonyát,
Háza előtt szánkó áll.
Langyos szellő lettem volna,
Hogy arcodat simogassam.
Fáradt arcod letörölted,
Ágat tépő vihar lettem.
Ott, hol a csend örök lakó,
Ahol a fény halvány, fakó,
Ott ma színes krizantémok
Beborítnak` sok sírhalmot.
Magas hegyek árnyékában
Mindig üde, zöld a fű.
Magas hegyek árnyékában
Ezer tücsök hegedül.
Tisztességes fizetéssel,
Az egyszerű életeddel
Elit közé ne férkőzz be!
Hidd el nekem, megszenveded.
Megmutattad nyári estén
A színes, szép naplementét.
És egy hűvös őszi esten
Mindhiába kerestelek.
Hull a levél, itt az ősz.
Bánatos a kicsi őz.
Ázhat-fázhat eleget,
Messze még a kikelet.
Egyik nap a másik után.
Te meg nézel nagyon bután.
Ez is eltelt, mi sem történt,
Csak egy napot öregedtél.
Salzburg városában
Mozart muzsikája
Szebben szól, mint máshol.
Máshol a világon.
Felhő táncol, hold világol.
Ragyognak fönn a csillagok.
Hold sugarát hab mosdatja,
Az éjszakát csend uralja.