Szalai Mária
nem vagyok
cvíder
nekem is fáj
a durcaság
ami nem
a sajátom
és hogy
megtapasztalod...
gyere
a csöndembe
hallgatásomba
lélegzetvételembe
fulladásomba
napfényembe...
lemenni
lelkünk
pincéibe
elsimítani
a port
régi emlékek
titkok
lezárt ládáiról...
most
mellédbújok
gondolatban
óvatosan
hogy álmod
ne zavarjam
átölellek
lágyan...
szava
ha lehúz
a mélybe
vele süllyedek
mosolyával
ha kél
vele emelkedek
csorduló...
vízben
állnak a fák
mintha
lábukat áztatnák
fejüket
szélnek tartják
mosolyognak
a fényben...
ülök
régenvolt
padokon
egykori szavaid
hallgatom
más ez a park
máshogy suttognak
a bokrok...