Szalayné Komlósi Gizella
Álmodni kell,
Álmodni minden áron,
Bárhogy is fáj,
Hagyni, hogy fájjon.
Hófehér kis gyöngyvirág,
Árnyat nyújt a zöld faág,
Csilingeld szívem szavát,
Hagy hallja édesanyám.
Emlékek szárnyán
Elmúlik az éj, lassan aludni tér,
Gyengéden kezed a kezemhez ér,
Egy kóbor kis csillag, nézd, még itt maradt,
Szemedre tűz huncut kis lángsugarat.
Eljöttem szállni fent a kékben,
Ringani felhők lágy ölében,
Nem kérni s nem adni a mának,
Lebegni földöntúli boldogságban.
Árnyak kúsznak az éjben,
Némák fenn a csillagok,
Lassan kinyúlok érte,
Hiába, el nem kapom.
Nem tudjátok, mi is lesz most énvelem,
Elmondom hát gyorsan, jól figyeljetek,
Szól a vekker, odacsapok, csitt legyen!
Ezután már hosszú lesz a reggelem.
Mondhatnék neked ma annyi-annyi sok szépet,
Adhatnék rózsát, pirosakat és fehéret,
Helyette odaadom a lelkemnek dalát,
Hisz Te vagy az életemben a legszebb virág.
Mint mesevilág, szikrázik az est,
Áhítatos csendre szólamot fest,
Lelkeknek húrjain szent dallam kél,
Magasztos, ünnepi éjről mesél.
Karácsonyeste van, csendesek a szívek,
Fenyőfák ágain árvalányhaj libben,
Gyermeki, friss kacaj tölti be a házat,
Falunknak harangja kondul, hív imára.
Ülj mellém csendesen, kérlek,
Ma ünnep van, nem kell a szó,
Bent szívek-szívekig érnek,
Odakinn csendben hull a hó.
Ne féld ruhám rőt avarszínét,
Nézd, szememben láng lobog,
Mi tegnap még pazar zöld volt,
Szunnyadó aranyamba öltözött.
December, te meseszép,
De jó, hogy megérkeztél!
Puha hó is kellene,
Meg forró, meleg gesztenye.
Ha útra kelsz, ne köszönj el végleg,
Adj reményt a holnap ébredőknek,
Szemedben fény, a lelkedben dallam,
Legyél fénysugár, balzsam e dalban.
A legszebb útra ma együtt léptek,
Igent kimondva egymásra néztek,
Ma lesztek két szívből egy páros,
Egy lélegzet, megvalósult álom.
Aranylakodalom
Rózsa illat száll a légben,
Szerelemnek dala szól,
Szív a szívben, kéz a kézben,
Szivárványként átkarol.