Szalóki Sándor
Bujon a templom mellett laktunk, és az egyik éjjel
megkondult a harang, aztán néma csend.
Kérdeztem, ez mi volt,
ki járkál odafent?
Kedvenc témám a végtelen,
mindenkinél más ponton torpan meg az értelem.
Mert a végtelen apró pontok összessége,
ami a teremtés pontjából indul a végtelen térbe.
Olyan furcsa valami volt, a tarkómon nincs szemem,
bevillant, ez jót nem jelent, szúrósan néz, éreztem.
Gyorsan bementem egy boltba, megfordultam, ki követ,
megállt, nem jött be utánam, felém dobott egy követ.
Legtüzesebb lovunk a szenes vasaló,
folyóink és tavak lova az édesvízi kagyló,
népünk büszkeségei sok híres sportoló,
gyerekeink első lova a kedvenc hintaló,
autósok álma az üres parkoló,
közlekedés rémei a sok agresszív tapló,
részeg duhaj fajta a pálinkapároló,
zugivóknak vágya a titkos italtároló...
"Rejtett tartalékait előszedve,
erőn felül teljesített a csapat,
mégsem volt elég a győzelemre."
Ilyenekre hivatkozni nem szabad.
Ez a három szavunk a legértékesebb,
mondani semmibe nem kerül,
mégis fukarul osztogatjuk,
pedig hálásak, ha kimondanod sikerül.
Sodorja sóhajom kavargó szél,
Zárak zörrenését hallani itt-ott,
Ajtók mögött mindenki fél,
Lánc lendül csörögve, kipp-kopp.
Én nem akartam iskolába járni,
csak úgy hirtelen felnőtté szerettem volna válni.
Azt hittem, a felnőtteknek mindent szabad,
úgy éreztem, az idő vánszorogva halad.
A természet verőlegénye a vad, viharos szél.
Édesanyja suttogva mesélő szelíd szellő, fél.
Apja részeges, duhaj orkán,
ordítás, üvöltés jön ki a torkán.
egy kicsit nem jól hallok,
egy kicsit rosszabbul látok,
egy kicsit mindenem fájdogál,
megfogott a sok rám szórt átok.
Fél évszázad együtt, nem jósolta senki,
azt mondták, elválunk, külön fogunk menni.
Két bőrönd, négy szatyor volt minden vagyonunk,
éjfélkor mozdult meg fűtetlen vagonunk.
Azon morfondíroztam magamba`.
Ma egy kritikusnak mit kell tenni a kalapba?
Fölényes flegmájuknak mi az alapja.
Rád találtam, magadhoz engedtél,
megigéztelek, nehogy elmenjél.
Nem vagy rab, bilincseid nincsenek,
mégis más vagy, mint a kezdetnél.
Sosem voltam mély-szegény, bár közöttük éltem,
mert a gazdagságot más mércével mértem.
Puliszka, tejbegríz, slambuc és lapcsánka,
történelmünk szerint szegények kajája.
Drága, autentikus ételnek számítanak mára.
Kockajátékban is csal, de neki megbocsájtod,
órákat késik, valahol csámborog, ti vártok.
Porzik az út, úgy szalad, elcsent, becsapott valakit,
életművész, mindig kikunyerál, eldug valamit.