Szalóki Sándor
Én nem akartam iskolába járni,
csak úgy hirtelen felnőtté szerettem volna válni.
Azt hittem, a felnőtteknek mindent szabad,
úgy éreztem, az idő vánszorogva halad.
A természet verőlegénye a vad, viharos szél.
Édesanyja suttogva mesélő szelíd szellő, fél.
Apja részeges, duhaj orkán,
ordítás, üvöltés jön ki a torkán.
egy kicsit nem jól hallok,
egy kicsit rosszabbul látok,
egy kicsit mindenem fájdogál,
megfogott a sok rám szórt átok.
Fél évszázad együtt, nem jósolta senki,
azt mondták, elválunk, külön fogunk menni.
Két bőrönd, négy szatyor volt minden vagyonunk,
éjfélkor mozdult meg fűtetlen vagonunk.
Azon morfondíroztam magamba`.
Ma egy kritikusnak mit kell tenni a kalapba?
Fölényes flegmájuknak mi az alapja.
Rád találtam, magadhoz engedtél,
megigéztelek, nehogy elmenjél.
Nem vagy rab, bilincseid nincsenek,
mégis más vagy, mint a kezdetnél.
Sosem voltam mély-szegény, bár közöttük éltem,
mert a gazdagságot más mércével mértem.
Puliszka, tejbegríz, slambuc és lapcsánka,
történelmünk szerint szegények kajája.
Drága, autentikus ételnek számítanak mára.
Kockajátékban is csal, de neki megbocsájtod,
órákat késik, valahol csámborog, ti vártok.
Porzik az út, úgy szalad, elcsent, becsapott valakit,
életművész, mindig kikunyerál, eldug valamit.
...harmatvíz lemossa, felragyog a fénye.
Aranyát, amit szór, életadó csoda,
az éltető fénye benéz ide-oda.
suhanva jön az ősz, illatok szállnak,
zamatos, érett gyümölcsök csábítóan hívnak,
alkonyatkor már hideg szelek járnak,
látod, a kertekben már csak őszirózsák nyílnak.
némán megy tovább az idő akkor is, ha az óra már nem ketyeg,
elraktározzuk az emlékeket, de nem mindegy, hová teszed.
remek fényképek, videók, alkotások merevlemezeken tárolva,
ordasok, hiénák elől biztonságosan tűzbiztos trezorokban zárolva.
Ifjú titánok, szuper-tehetséges zsenik
egymással versenyezve a levegőt lihegve szedik,
kapaszkodnak fel a Parnasszus csúcsára,
érkezésüket halhatatlan géniuszok társasága várja.
itt azokról írok, akik már a Parnasszus csúcsára költöztek,
yarddal vagy centivel nem mérhető, amit alkottak, a felhőkön szörföznek.
nagyságukat elismeri a világirodalom világa,
álmodozók voltak, alkotásaik az irodalom sok szép virága.
Erdők sötét mélyéről lopakodik elő az este,
Hangtalanul oson a szürkületben súlytalan teste.
Van, aki várja jöttét, sokan nagyon félnek,
Elbújnak védelmet remélve, rettegésben élnek.
Megnyugtató üzenet: "Nincs semmi baj."
Leesett a jeges eső, baljós felhő elment,
szétzúzott, összetört, elárasztott mindent.
Rossz baj, tehetetlenség,
káosz, szervezetlenség,
átkozott szerencsétlenség.