Szántai János
Egy lelkesítő, szép feladat jutott nekem mára,
Szülinapi verset írok Neked lányom, Sára.
Összekapcsoltam hát a szívem s az ujjaim,
Elcsendesedtem s hallgatom legbelsőbb hangjaim.
Negyvenhat éves lettem én -
meglepetés, ha kőkemény,
kese
mese
Fém és üvegcsörgés,
Érkeznek a szerek
Jól vagyok, ám mégis
Belülről reszketek
Mintha számolná az ég
Most esőcseppbe töltve
Az okokat, hogy miért
Tartozunk mi össze.
Változom...
Ahogy Velem változik a világ
Színesen, csendesen, mint megporzott virág,
S Te vagy Nekem az örök remény
A biztonságos édes szeszély-veszély...
Terasz, nyugalom, madárfütty, nyárillat.
Azt hiszem idill van, a természet befogad.
Az érzés jó hmm csak mégis itt a hiány:
Nincs itt az illat, most nincs itt az Angyallány.
Eddig volt a csend éve, a garázs,
Aztán jött a megváltó Angyal és vele az a varázs,
Melyre legbelül már ezer éve vágyom.
Azt hittem megtaláltam, s lesz igazi párom,
Kihez örökké tartozom.