Szántó István János
Képmutatók! Az égnek ábrázatáról azt mondjátok,
holnap eső, majd meg szél lehet?"
Az időkről mért nem mondjátok. Hogy HOLNAP(!)
a Holnap még régebben elveszett?
Történetünk idején
nagy szárazság pusztított
a forró Afrikában.
Kipusztult a puszta
egyetlen akáciája.
Őszinte tisztelettel Romhányi Józsefnek,
aki helyett megírta, mert hirtelen
elszaladt gyufáért a boltba, alázatos
szolgája maga, a bánatos szamár.
Szóltam északnak,
Szólottam délnek,
Hiába beszéltem
Akár a szélnek.
Időben kezdj, honfi, imához
a győzelmes halálért!
Amíg az elméd tiszta,
és ajkad még nem dadog.
Georg Doça-nak szeretettel
Ki is vagy te - fiam?
Kérdezte az atya?
Én-e`? Hát Ézsau!
Valamit dünnygött,
Tán magában beszélt az öreg.
A házirend 561. oldalához rendelt függelék lábjegyzetének megjegyzésére
- Kislányom!
- Hadd éljek mocsarad félreeső
csapásán úgy, mint egy borzas szőrű,
izzadt és mocskos, - no, mert hogy dolgozott, -
ruháját üveges előszobádban
motoros sisakjára rendben...
Örök vándorok vagyunk.
Szinte sehol se voltunk,
s tán sohasem érkezünk.
Kedves Fiam!
Úgy engedelmeskedj,
Hogy előtte mondj "Nem"-et.
Ebből majd megtudom
Talán, hogy - átgondoltad az életed.
No, nézd csak!
Egy kicsiny csíra
kibújt a tikkadt földből.
Talán az Isten tudja, honnan,
vagy honnan nem akart felnőni
az égbolthoz a völgyből.