Szántó István János
A törvénytelenség apológiája
"Az erőszak a gátlástalanság elixírje."
Elllet Joseph Waggoner
- Még alszik a világ...
Még égnek a gyertyák...
Jézus jár-kel a gyertyák között.
Ki ne aludj, jószándék,
az ádáz emberekből!
Képmutatók! Az égnek ábrázatáról azt mondjátok,
holnap eső, majd meg szél lehet?"
Az időkről mért nem mondjátok. Hogy HOLNAP(!)
a Holnap még régebben elveszett?
Történetünk idején
nagy szárazság pusztított
a forró Afrikában.
Kipusztult a puszta
egyetlen akáciája.
Őszinte tisztelettel Romhányi Józsefnek,
aki helyett megírta, mert hirtelen
elszaladt gyufáért a boltba, alázatos
szolgája maga, a bánatos szamár.
Szóltam északnak,
Szólottam délnek,
Hiába beszéltem
Akár a szélnek.
Időben kezdj, honfi, imához
a győzelmes halálért!
Amíg az elméd tiszta,
és ajkad még nem dadog.
Georg Doça-nak szeretettel
Ki is vagy te - fiam?
Kérdezte az atya?
Én-e`? Hát Ézsau!
Valamit dünnygött,
Tán magában beszélt az öreg.
A házirend 561. oldalához rendelt függelék lábjegyzetének megjegyzésére
- Kislányom!
- Hadd éljek mocsarad félreeső
csapásán úgy, mint egy borzas szőrű,
izzadt és mocskos, - no, mert hogy dolgozott, -
ruháját üveges előszobádban
motoros sisakjára rendben...