Szatmári Gizella Emese

Szatmári Gizella Emese

Született: 1966. december 23.

Népszerűség: 105 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

éjszaka van, fiam

éjszaka a fény elbújik
így fél
hűvös estéktől
szeretetlenségtől
éjszaka az ember sír
ezredszer
párnáin hajolva
magányba gubózva...

Tovább...

Utolsó betű

Mikor az utolsó betűt is leírom,
mikor nincsen már szó bennem,
mikor kihalnak mondatok belőlem,
üressé válik a lelkem,
mikor a tollat leteszem, s emlékeket adok,
akkor se hagyjatok el, rám számítsatok...

Tovább...

4344

Új év

Dallamokban fúj itt ma a szél,
lágyan kergeti az óévet.
Zenében mondja el ma este,
amit csak holnapra remélek.

Tovább...

Hogy új épülhessen

Égni kell a múltnak, hogy jövő legyen,
dőlni kell a falnak, hogy új épülhessen.
A ránk rakódott szennyet le kell mosni,
minden téglát, ami gátolt, összetörni.

Tovább...

Számvető

Majdnem csordultig van ez a nagy pohár,
látom, amint átsüt rajta gyenge fény.
Nem vízzel, de emlékezéssel telt be
a belseje, és az elmúlt, hosszú év.

Tovább...

Szonett a fiamhoz

könnycseppekkel írom a levelem
kusza betűk gurulnak szanaszét
lelkem síró folyamai ömlenek
papírra folynak mint néma beszéd

Tovább...

mikor csillognak a fények

mikor csillognak a fények
a házakba meleg költözik
mikor ünnepi asztalt terítenek
az ember díszbe öltözik

Tovább...

így, karácsony táján

így karácsonytájt angyalok szállnak
lelkem kopottas kendőjébe sírják sóhajuk
zavarukban futni hagynak nem beszélnek hozzám
hagyják értsem meg magamtól óhajuk

Tovább...

múlt idők szerelme

nem szólt nem marasztalt
csak kiüresedett szíve hívott némán vissza
az ég azúrban úszott
s a ködcseppeket arcán a bú felitta
mint a könnyek
úgy peregtek le föld szagú mondataiba
a szavak és a fájások
majd a ki nem mondott apró álmok...

Tovább...

világmindenség tetején

végtelenség netovábbja
innen már nincs hova
magasban büszkén délcegen
hívogat száz csoda
ezer el nem sírt könny hullik meredekbe
szív szakadna lefelé
agg ágán a fának pergő levél elvetél

Tovább...

2928

A csönd

Ott állt, hol a vén diófa is.
Hol a szél vihart vetett,
és szelet aratott.
Ahová a nyár is elfelejtett
és társtalan órákat hozott.

Tovább...

Mire elmúlik az ősz

Mire elmúlik az ősz,
kihűl a szívünk.
Eső pereg végig
az élet udvarán.

Tovább...

A szoba

A szobában elcsendesedett múlt,
és elnyűtt emlékek vannak polcra téve.
Becsukott könyvek zárják a feledést,
ki tudja már, hány hosszú éve?

Tovább...

bohóc

egy velem
eggyé lett
könnye gyöngy
lepereg
arca mosolyra fakad
mikor látod mosolyt ad
szép szemében drágagyöngy
sír az arc foly` a könny...

Tovább...

"A tengerbe most hanyatlik a Nap"

"A tengerbe most hanyatlik a Nap",
sugarai mélyen a vízbe rejtve.
Ághegyén vöröslik az ég,
téged látlak hullámokba felejtve.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ