Szebenyi Judit
Szemem szeretettel vetem a világra s könnyeket látok
Zsebkendő lennék letörölnék örökre minden bánatot
Ezredévekről regél a bús őszi szél reményt kér
Betegek ezrei tűrnek szótlanul mégis tesznek egymásért
Együtt tegyük szebbé a világot drága emberek kéz a kézben
Naponta egy lépést lépjünk előre nem nehéz szeretni
Jóság örömet ad felemel lélek felüdül és erősebb lesz...
Elmentél, kedves...
Szívemben űrt hagytál.
Szó nélkül, hirtelen,
Ez iszonyú rettenet!
Viharoknak véget vetek,
Szenvedésem tengerbe vetem.
Elmegyek tőled igen messze,
Minden könnyem érted ment el.
Ahogyan rám nézel, megigézel,
Színes, szerelmes tavaszt felidézed....
Aranyszínben úsznak a tar fák,
Hóúrfi szakállát jól kirázta már.
Küzd a sugár a hamvas sötéttel,
Akár a természet a hideg évvel.
Valahogy olyan jó a csend nekem itt,
Mély értelmét gondosan őrzi titkon.
Nem szól, de hall és lát, miről szó esik,
Őhozzá kell mindennek hogy igazodjon.
Itt van már a farsang
Dínom-dánom muzsikával.
Tánccal, csupa vidámsággal,
Ez az időszak csupa hangulat.
Szomorú házak között közöny éget,
Tömeg szorosan siet, mint az idegenek.
Szivárvány itt színtelenül lebeg
Elfásult, bánatos emberek végett.
December végét tapossuk gyorsan,
Zsebében hideg komám havat nem tartogat.
Pedig kellene a természetben alvó,
Növényeknek védő puha hótakaró.
Szüntelenül álmodom éjjel-nappal,
Bizakodom egy szebb holnapban.
Bár reményem ingadozni szokott,
Mert betegségem rútul megkötözött.
Éjjel-nappal, szüntelen velem vagy,
tavaszban, nyárban, őszben, télidőben.
Eszembe jutsz fájdalmas éjjeleken,
hozzád szól imám, segíts rajtam, Istenem!
Békés, meghitt szép Karácsonyt kívánok
Nem lakik boldogság, hol pompa a fontos,
a szeretet nincs a megterített gazdag asztalon!
Nem szerencsés ember, aki karácsonykor szeret,
Nem őszinte, ne hidd szavát, hiszen maga se tudja.
Szeretet és remény,
szívből vágyakozás,
feledni tudás,
lélekből megbocsájtás,
színes, kék világ,
ez mind valóság.
Tegnap még velem bandukolt
A vén, öreg ősz cimborám.
De az éjjel gyorsan elrobogott,
vele a féltő gondoskodása.
Elfelejtett szépet még szólni,
Ma tompán december hív,
Csendes lépteivel megérkezett.