Szegény Ildikó
Nyári napsugár kicsalt engemet,
Hogy nézzem meg szeretett rétemet.
Kiskapun kosárral kiosontam
Minden délután kislány koromban.
Hullámok kavarognak előttem,
Zúgva fölém szökken, zabolátlan
Lebegés feneketlen, tetőtlen,
Tündöklő fehér fénycsatornában.
Októberben még napozik indiánnyár
Rét füvén elidőzik halvány napsugár
Mezőn legelészni teljesen szabadon
Hőséggel dacolva izzik a félvadon
Nyitva a szív, nyitva a lélek ma reggel
Pacsirtamadár, páromnak énekeld el
Énekeld, hogy hosszú időn át nem írtál
Suttogó hangod nem hallottam, nem hívtál
Drága Hold oly szépen tekint le rám ragyogón,
Fénynyaláb át meg áthatol az ablakomon,
Melengetőn simogat bőrömön, karomon
Hajnalból reggel lett, napsugár ragyog égen,
Nyújtózó karja megcsillan patak vizében.,
Csillogás elvakít, hunyorgok lehunyt szemmel
Pilláim függönyét eltakarom kezemmel.
Almáskertben mindig sokat játszottunk gyerekként
Közös fát ültettünk, almafát, két kis csemetét
Villám csattant, ijedten két karodhoz szaladok
Eleredő esőben arcomra puszit kapok
Kristálytiszta patak völgyek ölén
Ködös harmat gyalog erdő földjén,
Büszke fenyvesek ölelésében
Szelek simogatnak reménységben.
Mint kismadár, ül a hosszú
Faágon, hintázik le-fel
Szárnykabátos, a kék tollú,
Azt csicsergi: még ne menj el!
Lágy dallam, hallom halkan, és zeng
Behunyom szemem, bennem érzem
Mennyei érzés, öröm nékem
Mikor magamat beleélem.
Verőfénnyel égető, párás napok,
Esőcseppekben csillogó csillagok,
Áttetsző kristálygömb napsugarába
Az aranyfény visszatér önmagába.
Veled lenne igazán öröm dolgozni
Veled vállamon terhet könnyebb hordozni
Veled lenne kerek a napkorong s a hold
Veled virágba borul minden ami holt
Érzem lelkeden át szívednek legmélyét,
Karodban ölelve Veled bárhol lennék,
Barna csillagszemedben azt a fény látom,
Keresve kutatom, mire oly rég vágyom.
Szívemnek egyetlen boldogsága
Árnyas fák alá jer ki a kertbe
Lelkünk minden igaz találkozása
Belenézel mosolygó szemembe
Csodát álmodtam, rózsák között szaladtam,
Lábam nyomdokán fel-fellebbent a hajam,
Selyem ruhám színe olyan, mint a rózsa,
Piros virág szerelemnek a múzsa.