Szegény Ildikó
Hétköznapoktól ha elfáradok én,
házikóm megbújva vár erdő közepén.
Egyedül vagyok, a csend és jómagam,
betakar lángoló avarpírpaplan.
Nagyapám a Nappal ébred, vagy még előtte,
Nem vonzza az ágy, munkára serken a vére.
Két dolgos keze munkáját dicséri a Föld,
Elvetett magból kikel a zöldség és gyümölcs.
Kiscicák születtek a szomszédban,
Mamájuk terelgeti kapuban,
Egyre hosszabb utat menetelnek,
Finom anyatejet lefetyelnek.
Utazok, unottan zötykölődök kocsimban
A Rónaság terül el mellettem porosan
Még csak rügyeznek tavaszi, bimbózó fák
Bokrok alatt kandikálnak ibolyák, violák
Aranyló színű, pihés nádat fúj a szél
Melengető kikelet, végre megjöttél!
Gondolat alszik, lehunyt szemed csodálom,
Ott állok melletted, s néma csendben várom,
Ne szólj, gondold át, körülölel az álom,
Dalolsz lágyan valahol, elringat élmény,
Ott fürdik tengernyi csodatévő remény...
Halványul a fagyos tél emléke mára,
Kikelet csalogat március reggelén.
Első rügy kitekint izgalmas világra,
Integet napsütötte tavasz közepén.
Tavasszal, mikor rügyeznek a fák,
Bimbózik virág, s várnak a csodák,
Szellők friss illatokat lehelnek,
Kis cinkék dalokat énekelnek.
Korán reggel halvány színű ég alja
Pirkadó hajnal kinéz a hét napra
Nap szigetén felhők közül kibújik
Nyújtja a tájra kipihent karjait.
Aranyszállal szőtt reggel boldog szépsége,
Fénynyalábangyal bájos, kedves nézése.
Arcomba belecsókolt a Nap mosolya,
Életemet óvón tenyerén hordozza.
Ölelj, ahogy a szél fonja körém karját,
Lábam libben füvön szaladva mezőn át,
Eléd futok piros rózsával kezemben,
Látványod felvidít tavaszi reggelen,
Jó lenne lenni örökké karjaidban.
Napi fáradtságot fiókba téve felejtjük,
A bundát pihenni szögre akasztva tehetjük,
Maskarát felvesszük, mutatjuk magunkat másnak,
Ezen a napon mulatunk, majd dolgozunk másnap.
Elvonult a vihar, csend borult a tájra,
Fekete fellegek mögött eget zárja,
Lopakodva szél kergeti alvó szellőt,
Elbújna, ha meglátna bárányfelhőt.
Hamvadó nyárutó szeptemberes reggelen,
Tűnődve, lelkesülve szerelmet keresem,
Ott leszek fénybe öltözve új nap hajnalán,
Csajkovszkij virtuózát hallgatom zongorán.
Aranyló fényű vasárnap délután
Kertemben csoda történt a platánfán,
Tenyérnyi levelei átváltoznak,
Narancs ruhái sárgával báloznak.
Hortobágyon szikes tájon
Kukoricáson szántáson
Darvak repülnek fölöttem
Hangoskodnak körülöttem.