Szegény Ildikó
Mint hideg, szűk, sötét szoba,
Melyre rázárták ajtaját,
Ülök magamba roskadva,
Nem keresem kijáratát
Sír fölött magasodik éj templomtorony,
Távoli üzenet, halk harang hangja kong,
Fa levelei mintha velünk sírnának,
Áldást suttognak szeretteink sírjának.
Rád gondolok, bárányfelhőket számolok,
Tavon ringatóznak szerelemhullámok,
Távol fodrozódnak tajtékhabos minták,
Langyos tavaszi szellő mozgatja szilfát
Mosolyogva ébredek fel reggel
Ablakomban pacsirta énekel
Beköszön arany fénnyel napsugár
Piros szíves csészém reám vár
Utak mentén villanypóznán fa tetején
Lázas készülődés folyik nyár elején
Megérkezik életre szóló párjával
Gólya fészket épít mohával és ággal
Megérkeztél, oly rég nem láttalak,
Kinéztem ablakon, úgy vártalak,
Szívemben végtelen él a remény,
Ablakomban pislákol gyertyafény.
Kristálytiszta patak völgyek ölén,
Ködös harmat gyalog mező földjén,
Büszke fenyvesek ölelésében
Szelek simogatnak reménységben.
Vidd el üzenetem
Szárnyalj galambon sebesen
Szárnyakon erdőn mezőn tengeren
Zajra ébredek én éjszaka közepén
Nyitott ablakom utat enged könnyedén
Nyári éjnek titkos csillagos égboltja...
Neszre ébredek, függönyárnyak osonnak
Tavaszi szelek illatokat hordoznak
Ólomlábú percek álmodozva jönnek
Kerek arcomon peregnek örömkönnyek
Vándorol fáradt, kimerült lelkem,
Frissülve feltöltődik bennem,
Narancs-vörös naplemente alkony,
Testem tudatosan fogékony.
Vekeri tó napfényes, csendes vizű taván
Gilice kecskebékát keresget délután,
Alkonyatkor hazaszáll párjához fészkére,
Takaros, piros tetős tanyánk kéményére
Nyári Nap delelőre kap
Íriszek sárgán ragyognak
Szivárvány a horizonton
Ha az ernyőm kifordítom
Éjjelen, amikor ébredek,
Rímek duruzsolnak fülemben,
Szótenger kipattan rengeteg,
Rajzolt mondatok füzetemben
Pipacsosmezőben jártam
Lejártam érte a lábam
Selymes szirma tűzpiros
Ahol szedtem pázsitos