Szegény Ildikó
Vidd el üzenetem
Szárnyalj galambon sebesen
Szárnyakon erdőn mezőn tengeren
Zajra ébredek én éjszaka közepén
Nyitott ablakom utat enged könnyedén
Nyári éjnek titkos csillagos égboltja...
Neszre ébredek, függönyárnyak osonnak
Tavaszi szelek illatokat hordoznak
Ólomlábú percek álmodozva jönnek
Kerek arcomon peregnek örömkönnyek
Vándorol fáradt, kimerült lelkem,
Frissülve feltöltődik bennem,
Narancs-vörös naplemente alkony,
Testem tudatosan fogékony.
Vekeri tó napfényes, csendes vizű taván
Gilice kecskebékát keresget délután,
Alkonyatkor hazaszáll párjához fészkére,
Takaros, piros tetős tanyánk kéményére
Nyári Nap delelőre kap
Íriszek sárgán ragyognak
Szivárvány a horizonton
Ha az ernyőm kifordítom
Éjjelen, amikor ébredek,
Rímek duruzsolnak fülemben,
Szótenger kipattan rengeteg,
Rajzolt mondatok füzetemben
Pipacsosmezőben jártam
Lejártam érte a lábam
Selymes szirma tűzpiros
Ahol szedtem pázsitos
4F-es, avagy finom, forró, fahéjas, fekete
Finom forró ébredés
A fahéjas feketés
Koronázza illata
Csodafinom vanilla
Illatozik gőzölög
Lendülete túlpörög...
Verőfényes tavaszi délután
Vajszín fények táncolnak fák ágán
Vén öreg tölgyfa vastag gyökere
alól lobogó forrás tör felszínre
Hosszú, zimankós tél búcsúzott már
Jeges, hideg szele északon jár
Langyos kikelet lelket melenget
Selymes fuvallat mindent feledtet
Őzike szalad, ha hívom,
Szökellünk át patakhídon,
Velem szökken kicsi gidám,
Együtt vagyunk nagyon vidám.
Pirkadatkor Jézus Krisztus, a Magvető,
Lelki igazságvivő, igehirdető
Tanítása példázatában szemléltet,
Igemagnak termékeny talaja a természet.
Csendlepel szánkózik havas hegyoldalon
Jégkristály álmodik fagyott gleccsertavon
Gyémántfényei lilás árnyékot vetnek
Hűs zimankó alatt hajlongnak fenyvesek
Éjjel csendes, selymes félhomályban
Felriadok, képzellek Tégedet
Alig fényes, sejlő holdvilágban.
Képzeld, örömmel riadnék Veled!