Széles Kinga
Fáradtan legyint,
Torkomban a sok jaj,
Mellemben is lustán,
Nyújtózik a sóhaj.
Vágyom lenni szeretődnek,
Önfeledten ölelődnek,
Soha meg nem kérdezőnek,
Meddig hívsz még kicsi nődnek.
Áldást kértem nagy vétkemre,
Bűnben fogant szerelemre.
Koldultam a kegyelemért,
Megbocsátó irgalomért.
Öreg órám nézd el nekem,
Cammogásod nem viselem,
Siess, kérlek, felejtsd korod,
Legyen a perc pillanatod,
De, ha megjön, légy a régi,
Mint egy fájós térdű néni,
Ki, ha tudna, úgy maradna,
Székén ülve, fittyet hányva...
Igen uram, máris leszek,
Kedvedre én kedvvel teszek,
Legyek Neked? Hogy kívánod?
Feszület az útnál, én előtte állok,
Meg ne hallja senki, némán kiáltok,
Igazítsd léptemet, jó irányba menjek...
Szép szerelem mondd meg nekem,
Mondd meg nekem, kit öleljek,
Kit öleljek, kit szeressek,
Kit szeressek hideg szívvel,
Hideg szívvel, jéglélekkel,
Jéglélekkel, jéggé fagyva,
Jéggé fagyva, elhagyatva...
Igaz hittel esküm adtam
Fátylamat is magam varrtam
Készülve egy boldog nászra
Lángölelte vidám táncra.
Megláttalak, s sorsom lettél,
Utaimon velem jöttél,
Társam voltál oldalamban,
Szívem fonta kosaramban.