Szentesi-Horváth Gyöngyi
Ha a csillagok közt járnál,
hol szép álmokat is látnál,
érezné szíved a vágyat,
hogy megvalósítsd mind, amit
láthatsz.
Szikrákat szór a májusi nap,
Anya, mégsem láthatlak.
Nem ragyog úgy, mint veled,
nincs igazi anyák napja,
nincs szó, mely hozzád eljutna.
Köszönöm azt, hogy te lettél...
Minden napot veled töltöm el,
bár nem vagy itt, mégis érezem,
minden emlék csodáról beszél.
Köszönöm azt, hogy Te lettél,
mindig te adtad az erőt nekem,
nem hittem el, hogy lesz, hogy
máshol leszel, s más tölti az
életét veled.
Tavaszi pillanat nyár előtt...
Napocska simogató sugara,
neki nyújtom arcomat,
csókjaira szomjazom,
s ha megölel, boldogabb a napom.
Leszek én a barátod,
hogy erőt adjak, amikor elgyengülsz.
Veled örüljek a jónak, s boldogan vennék
veled részt örömödben.
Áldom a két kezed,
mely ölel engemet,
és hogy segít mindenben.
Áldom létedet, mely
része az enyémnek,
hogy ne én, hanem mi legyünk.
Cifrázni szeretném a szavamat,
mely a lelkemből kifakadt.
Szólni szeretnék a jóról,
a tiszta szóról, de nem vagyok
senki, nem fakad különleges
dicsszó, csak halk alázat,
nem is megyek el semmilyen
vadásznak. Szeretnék játszani...
Szent karácsony éjjelén
a fény a fánkra száll,
felcsillanó szemek
izgatottan várják már,
hogy mit rejt az ünnep,
hiszen gőzölgő kalács
illata öleli a karácsonyfát,
fa alatt az ajándék fénylőn...
Gyertya ég a sírokon,
Virághalom borítja.
Emlékezni kimegyünk,
Hogy ott együtt lehessünk.
Leülök én halkan, csendben,
gyertyafényre rámeredtem,
talán tudjátok, hogy nektek
szólok.
Minden napon némán szólíthatlak.
Senki nem hallja, csak Neked üzenek.
Csak Neked szól lelkem halk szava.
Súlya igen nagy, már félek tőle,
segíts meg, ha kérhetlek, engem, hogy
megtanuljam cipelni a lelkemet,
jobban tudjak figyelni, mint eddig,
próbálom, hidd el, hogy jobb legyen, de...
Azt hiszem, hogy szeretem a csendes magányt,
mikor a rajzaimmal pepecselek
hosszú órákon át, elmélázva a mintán.
Ilyenkor kikapcsolom teljesen magam,
hogy feltöltve nyugalommal érezzem,
hogy milyen erővel visz el a békességbe
az egész művelet, az érzés olyan finom,
olyan különlegesen jó, mint egy masszázs...
Eljött a szabadságod ideje,
Te döntesz, hogy most
mit teszel, és mikor.
Magad Ura vagy, élj vele.
Itt ülök némán, csendesen,
nem tudom, mit hoz még az életem.
Nem tudom, hogy a jó jó lesz-e.
Szeretnék még egy kicsit ragyogni,
nem szégyellve, boldogan nevetni.
Ha az élet terhe
könnyebb lehetne,
nem nyomorodna
meg oly sok ember
benne.