Szentesi-Horváth Gyöngyi
Szeretnék kívánni
több békességet, több jóságot,
s még több szerénységet.
Legyen mindig mindenkinek
mindenből elég mindenre.
December... karácsonyra... szeretet...
Mondd, érezted-e te is,
hogy mily különleges a december?
Valahogy mindenki mássá válik:
ünneplőbe öltözik az ember természete.
Elszállnak az évek,
s nem tudni, hogy mit hoz a jövő.
Béke legyen velünk,
s kit szeretünk, legyen
mellettünk!
Ma nem szűrődik halvány napsugár sem az égre,
Ma szürkébben vizes időt nyújt felénk félve.
Mára fázva húzzuk magunkon össze a gallért,
De az esőcseppek utat találtak így is még.
Mondd, szeretni fogsz
akkor is, ha vihar tépi a fákat?
Mikor a természet
katasztrófával támad?
Mikor még kicsi az ember,
s jön Ő ezernyi kérdéssel,
bele nem fárad,
újra és újra mindenre
választ akar, nyomatékot
adva folytatja, választ vár.
Láttad, ahogy a Nap
Szeretettel ontja sugarát,
Átöleli kecsessen a virágok
Minden szirmát, szárát.
Mennék veled a természet ösvényén,
hol a tavasz életet ad, s minden szépséget belerak.
Hívnálak, hogy jer velem, meglátod, ott
mindenség szépségét is megleled.
Gyönyörű akáclugasnál álltam,
amikor egy boldog párt láttam.
Ők is a lugas felé jöttek.
Szurkoltam, hogy ne pont
a lugashoz tartsanak.
Ha a csillagok közt járnál,
hol szép álmokat is látnál,
érezné szíved a vágyat,
hogy megvalósítsd mind, amit
láthatsz.
Szikrákat szór a májusi nap,
Anya, mégsem láthatlak.
Nem ragyog úgy, mint veled,
nincs igazi anyák napja,
nincs szó, mely hozzád eljutna.
Köszönöm azt, hogy te lettél...
Minden napot veled töltöm el,
bár nem vagy itt, mégis érezem,
minden emlék csodáról beszél.
Köszönöm azt, hogy Te lettél,
mindig te adtad az erőt nekem,
nem hittem el, hogy lesz, hogy
máshol leszel, s más tölti az
életét veled.
Tavaszi pillanat nyár előtt...
Napocska simogató sugara,
neki nyújtom arcomat,
csókjaira szomjazom,
s ha megölel, boldogabb a napom.
Leszek én a barátod,
hogy erőt adjak, amikor elgyengülsz.
Veled örüljek a jónak, s boldogan vennék
veled részt örömödben.
Áldom a két kezed,
mely ölel engemet,
és hogy segít mindenben.
Áldom létedet, mely
része az enyémnek,
hogy ne én, hanem mi legyünk.