Szentesi-Horváth Gyöngyi
Emlékszel, valamikor
várt mindig Ő, ki
karjába vett, ringatott,
s óvón mesét mondott.
...a jajszavak, amiket nem hallunk már,
csak érezzük szívünkben minden
a kínt, amiken átestek, hogy megvédjék
Hazánk, s a sok élet, mik értünk halt,
hogy az életünk jobb legyen.
Álmodón szárnyaló szerelmes
Viszi a lányt, viszi hevesen.
Tomboló érzelem söpör mindenen,
Vallomás száján, amit súg hirtelen,
Elmondja szíve mindenségét,
Hogy tudja, érezze a lány mindenét.
Az ölelésben benne van minden,
Az izzó érzelem, a megnyugvás,
Az igaz szerelem ezért oly fontos,
Ezért kell, hogy érezzük a másikat.
Gyere, mesélj lágy zene mellett,
hogy ringasson az érzés veled.
Gyere, mondj el mindent,
hogy összekapcsolva két kezünk
így lehessünk.
A házikó csendes, kis, hallgatag,
Ablakán a fény pislákolva kukkant.
Bent mindenen a fehérség ragyog,
Az ünnepi asztalon hófehér terítőn
Ott ragyog négy gyertya büszkén.
Mondd, Anya, mire emlékszel,
gyermekként énekeltél sokat?
Játszottál a testvéreiddel, és
barátaid voltak-e?
Aztán a fiúk csapták a szelet,
de fiatalon apám felesége lettél,
s éltetek szerelmesen, közben reméltél.
...összeforrt a nő a férfi testével.
Így - egybeolvadva kúsznak, úsznak
a zene forró, édes érzékében.
Közeledik december, hogy
ünneplőbe öltözzön, és
mindenki szívébe szeretetet öntsön.
Útra kél a sok Mikulás
víg mosolyt rejtve,
a hosszú, fehér szakálluk
jó álca mindenre.
Asztalon az ünnepi gyertya,
egymás mellett négyen várakozva,
hogy adventi hétvégéinken,
egymás után a lángjukat adják:
békét hoz az első fényesség,
hitet ad a második, mert
szeretetet nyújt boldogan a láng, hogy
reménnyel ragyogjon mindig is tovább.
Kéz a kézben
esküt téve,
indultok tovább
szorosabb
büszkeségben,
hogy felvállalva
egymással az
élet minden...
Napfényt hoztál, s kék eget,
így ragyog Tőled azóta az életem!
Boldogságba burkoltál, mert
a szerelem határtalan s oly csodás.
Megtalálni azt a helyet,
hol a boldogság úgy szeret.
Hol az erdő s a fű zöldje...
Szaladnak az évek, álmok,
elveszítünk sok jóságot.
Valahogy értetlen a sorrend
mindig,
eltávoznak a jó emberek...