Szentesi-Horváth Gyöngyi
Most még nem ígérhetek semmit, nem tudom,
holnap mi is lesz, minden olyan titkos, olyan, mint ki elbújt egészen.
Hol van az a régi nyár,
mikor még virág nyílt a fán,
mikor madár hangja
zenekarként muzsikált?
Bú borul az estre, hol a kedves szeme?
Az éj sötétjében nem látom a fényed,
nem csillog, mint a Hold szeme, hogy
vezessen az úton, hogy a te fényed éljen,
hogy követni tudjam, elveszett volna minden?
Minden napod legyen békés,
minden szóban legyen érzés,
így a szeretet lesz a bélés.
Mindig süssön rád a napfény,
gyógyítson, mert erőt kérsz.
Áldás szálljon az Anyákra,
kit hol talál a szeretet virága.
Mintha megállna az idő,
egy pillanatnak érzem
a múló perceket, ahogy
a csend nyomja össze lelkemet.
Emlékszel, valamikor
várt mindig Ő, ki
karjába vett, ringatott,
s óvón mesét mondott.
...a jajszavak, amiket nem hallunk már,
csak érezzük szívünkben minden
a kínt, amiken átestek, hogy megvédjék
Hazánk, s a sok élet, mik értünk halt,
hogy az életünk jobb legyen.
Álmodón szárnyaló szerelmes
Viszi a lányt, viszi hevesen.
Tomboló érzelem söpör mindenen,
Vallomás száján, amit súg hirtelen,
Elmondja szíve mindenségét,
Hogy tudja, érezze a lány mindenét.
Az ölelésben benne van minden,
Az izzó érzelem, a megnyugvás,
Az igaz szerelem ezért oly fontos,
Ezért kell, hogy érezzük a másikat.
Gyere, mesélj lágy zene mellett,
hogy ringasson az érzés veled.
Gyere, mondj el mindent,
hogy összekapcsolva két kezünk
így lehessünk.
A házikó csendes, kis, hallgatag,
Ablakán a fény pislákolva kukkant.
Bent mindenen a fehérség ragyog,
Az ünnepi asztalon hófehér terítőn
Ott ragyog négy gyertya büszkén.
Mondd, Anya, mire emlékszel,
gyermekként énekeltél sokat?
Játszottál a testvéreiddel, és
barátaid voltak-e?
Aztán a fiúk csapták a szelet,
de fiatalon apám felesége lettél,
s éltetek szerelmesen, közben reméltél.
...összeforrt a nő a férfi testével.
Így - egybeolvadva kúsznak, úsznak
a zene forró, édes érzékében.
Közeledik december, hogy
ünneplőbe öltözzön, és
mindenki szívébe szeretetet öntsön.