Szentgyörgyi Sándor László (bugyonij)

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A beton...

Emlékezés

Zsírok s pecsétek e rossz kabáton,
díszlet voltunk egy utcabálon,
ide ülj! A beton itt meleg,
csendesülj! A beton? (valaki) piheg.

Tovább...

Etelköz...

Hunyd le a szemedet, szárnyal a képzelet,
ne félj, fogom a kezedet,
sámándobok szólnak ősi pampák felett,
hangjuk szárnyalása hívja a Szellemet.

Tovább...

Esti órák...

Estébe motozós csendes óralábak
előhírnökei a mélyebbik világnak
álom fele szöszöl ölembe nyúlt számon
aludni készülök a másik felét várom.

Tovább...

Szürrealista szerelem...

Érzések tarka kavalkádja
lelkemnek színe és fonákja
kínból font kilencágú macska
csontomról a húst csupaszra marja

Tovább...

A bomba...

Csak füstölgök magamban
célt tévesztett bomba
kötésig a föld van
keményre taposva.

Tovább...

Őrizem a lángot...

Álmot rejtő hajnali lányszemek
felverték eleddig szunnyadó szívemet
nyíló tekintetük együtt kel a nappal
ígéretes vágyak szálltak a harmattal.

Tovább...

Arcomon...

Arcomon lógnak cérnái a múltnak,
foltokban vedlenek,
meddő ölükbe vonnak,
mint gyógyíthatatlan gyermeket.

Tovább...

Kérlek, ne csodálj!

Kérlek, ne csodálj
akkor sem, ha mindenki csodál,
mint itt felejtett ősi tárgyat,
nyomát egy rég letűnt világnak.

Tovább...

Feszület...

Becsukom a szememet
előttem a feszület
Krisztus arca kínba torzul
szememből a könny kicsordul.

Tovább...

Sem eleven, sem holt...

Sem eleven, sem holt nem vagyok,
ébrenlét és az álom határán tántorgok,
szememben megült a révület,
szívemet szorítja a rémület.

Tovább...

Bogár...

Mint bódult bogár, kit elvakít a fény,
zúgva repül s lekoppan szegény,
újra felszáll, mert élteti a remény,
bár tudja jól, a fény ledér.

Tovább...

Hajnal...

Rám sepernek a hajnalok
de korán megleltek
a gonoszkodó tegnapok
éjfélig neveltek

Tovább...

Nem írhatok...

Nem írhatok nyíltabb ódát
körbehajtva minden órát
egytől egyig siettetve
percet-percre tekergetve
létezésed átmelegít
azzal hogy vagy leszek megint...

Tovább...

Álomlány...

Vallomás

Felhőrácsok résein fény
fény csapott rám a védtelenre
ott bóklásztam én csorba lény
az álomréten elmerengve.

Tovább...

Őszi emlék...

1956-57.

Hangokból tompulnak le az esték,
ködrongyok úsznak a város felett,
neonok bontják az árnyak testét,
közöttünk jár, susog az emlékezet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom