Szerencsés Tünde
Rotyog a sonka,
Étkektől roskad a tál,
Asztalon barka,
Díszes kosárban
Piros tojás.
Szinte látom
Ajkad piros bársonyát,
Szinte hallom
Hangod moraját,
Érzem
Kezed melegét,
Puhán lágy az érintés.
Hűs fuvallattal sodródik tova az ősz.
Lassú léptekkel közelít a tél,
Rozsdás fák gallérjában ott bujkál,
Bokrok ágaira csókját hinti,
Bíbor ágyon pihen az ég.
Elhalkul minden,
Kialszik a fény,
Az égbolt behunyja szemét.
Rajta lámpások gyúlnak,
Nagy az udvara
A Holdnak,
Aranypalástja
Nyújt néki meleget.
Buborék táncol a pohárban,
Oson tova egy év,
Libben fejünk felett szerpentin,
Durranó petárda rózsája terül szét.
Orgona hangja csendül,
Gitár hangja vele pendül.
Újra és újra elmondom,
Szeretlek téged!
Mondd ki te is újra és újra,
Nyújtsd ki a kezed felém,
Gyógyír minden ölelés!
Elmúlt egy év,
Ünnepeljük az újat,
De most már csak jobbat,
Mert vártuk, mint a messiást,
Hogy életünkben
Legyen változás.
Eltűnődve ülök csendben
Körülöttem rőt avar
Lábam alatt meg megroppan
Őszi szellő fákra lebben
Majd kedvesen táncot lejt
Ezen a reggelen remény ül szívemben,
Madarak dala száll a magas égben,
Fekete földből zöld kandikál,
Felém jácint édes illata száll.
Bíbor fátyolba öltözött az égbolt,
Az alkony minket együtt talált,
Két karod lágyan átkarolt,
Éreztem selymes bőröd illatát.
Libbenő levélként
Arcodra téved a napsugár,
Lassan, tündöklőn rajtajár.
Ereje kicsit még fáradt,
Mégis jólesik
A metsző hidegben
A meleg simogatás.