Szisz Róbert
Érzéseim aranybojtú súlya,
mint paszomány, a vállamat
nyomja. Jobb vállamon, ki
szívemnek kedves, bal
Hangszáladból csináltam lantomra húrt,
Hogy ne csak akkor halljam szavad, ha szólsz.
Halljam, ha süket a csend, akkor is,
És ha fáj a néma bú, halljalak akkor is.
Télbe bújt már az esztendő,
fehér hófelhőbe tellett az idő,
elszámlálva a múló hónapokat,
az utolsót kongatta a hónapharang.
Megjött az ősz, tüdeje ködöt lehel,
mint göthös öregember a bagós nyálat,
úgy köpi ki összetapadt pamacsokba, és...
Ceruza és radír... oly régen volt
Aprócska házak bújtak össze, mint malackák
a meleg ólban, csend ült szerte körbe, csak
az ősz párája lebegett. Poros út vitt fel egy
dombocskára, hol cserépkucsma alatt fehér
Ha kérem, hogy bocsáss meg, ugye, megteszed!
Ha kérem, hogy felejtsd el, ugye, megteszed!
Ha kérem, hogy ne büntess, ugye, megteszed!
Megteszed, megteszed, mert talán még szeretsz?!
Sírok állnak rendre a temető sorában,
ácsingózva a kegyeletre, helyük itt hol
van, dönti el, ki gazdag, ki szegény, kinek
márvány, kinek kő szemfedője, oly