Sziszák Pál
A természet nem kérdez,
az állatvilág várja.
Egy fa sem haragszik meg,
ha egy madár szállott rája.
Földi idegen
Már rég nem imádkozom, amikor lemegy a Nap.
Minden este egy kígyó a szívembe harap.
Volt egy álmom, boldog voltam önfeledten.
De nem jött a bánat, így hát felkerestem.
Odaléptem hozzá, megfogtam kezénél fogva.
A pokolba együtt mentünk egyszer s mindenkorra.
Mézeshetek! Egy napig élhetett.
Szerény személyem kémkedett,
amikor az amerikai pár Pestre érkezett.
Sokszínű az ősz, bár lassan fehér akar lenni,
Csak azt nem tudom még, hogy mit akarok tenni.
A nagyvárosi tömeg zaja
a felőrlő mozgás maga.
Már nem érdekel senki szava,
csak a magány csendes dala.
Ki könnyeket hullajt, én azokat tisztelem.
Irigylem őket, mert személyem képtelen.
Megállnak a szavak, ihletre várnak.
Megjelentél te, most rímekre vadásznak.
Megpillantottalak, színe volt a nyárnak.
A piros ruhádban célja volt a vágynak.
A férfi, legyen harcos vagy gyáva,
boldogságát sokszor az anyagi javaktól várja.
Gyötör valami, ott mélyen belül.
Néha elillan, s máskor hevül.
Rejtőzködő, alattomos árnyak.
Elnyomom, majd hátba támad.
A héten megjött az idei nyár.
Budát perzselte, ölelte hevesen.
Ó, hölgyek, s mi szemnek ingere.
Lépkedtek ragyogó betontengeren.
Édesanya, a legszebb szó.
Ezer nyelven méltató.
Minden, amit egy gyermek kívánhat.
Szeretetmagja az egész világnak.
A szülő árasztja a szeretetet.
A munkás hajtja a kerekeket.
Az okos tanítja a gyerekeket.
A bolondok élik az életüket.
A fiatalok játsszák a szerepüket.
De a mester, Ő érti mindezeket.
Sötét erdő mélyén menekülni kezdtem.
Vihar verte léptem, egy fakunyhóra leltem.
A nagy asztalnál éppen ült egymással szemben
Az ördög meg az Isten.
Megváltóként jöttél, te angolszász remény.
Megannyi termék, gyártósorod kemény.