Szőcsi Erzsébet
Álmomban korcsolyáztunk a jégen, emlékszem, most volt... nem is olyan régen,
Kisiklott a lábam alól a talaj, sikoltva mondtam: - Ne hagyj eltűnni ily` hamar!
Mikor reccsent a jég, alant zuhantam, és ekkor megláttam egy nő arcát a tóban,
Ráncos volt már, kissé ijesztő, de remegő kezével is ő volt a megmentő
Gonosz, ringyó vágyak ölelnek falakat,
verejtékkel teli bűz borít fel asztalokat,
sikít a néma, vak csönd, rettegek, anyám!