Szőke Hedvig
Az izgő-mozgó hangjegyhalmaz
a hófehér papíron
nekem olyan, akár víg táncot lejtő,
sok fura, kis pötty.
Tengerparti városka hangulatos főterén
kopott kis régiségbolt.
Kirakata hívogat szelíden, elmenni mellette
szinte lehetetlen volt.
Öreg tornácom homályában
elmélázva vártam az alkonyt.
Néztem, amint a lomha fény
lassan szétterül a pusztaságon.
Kertünk végében öreg pad hívogat szelíden.
Alkonyattájt együtt mélázgattunk, ő meg én.
Fejemben mindenféle gondolat kellette magát,
De melyikre mondjam, hogy nahát!
A rozoga mólón bóbiskoltam lustán,
hol fáradtan borult rám a hajnali köd.
A sima víztükör szinte visszhangozta
régmúlt idők visszatérő neszezését.
A sötét égbolton ragyogó csillagok hideg fehér fénye,
akár víztükörből visszatükröződő lámpák jámbor fénye.
Álomittas szempillámon érzem simogató ragyogásuk,
amint fénytáncot lejtenek ott fent, a felhők gyűrűjében.
Életvonatomon utazgattam ráérősen én.
Fürkészve a helyet, hol horgonyt vethetnék.
Vonatom robogott egy ismeretlen cél felé,
Ám horgonyt vetni még nem tudtam én.
Bolyong a lét,
mint hegyek között a szél,
vagy mint a falevél,
melyet sodor a vad, őszi szél.
Miért pont a Rózsa?
Ámbár sok tartalmas évet hagytam hátra én,
Mégis. Furamód, egyre nagyobb a tülekedés,
lökdösődés abban a kíváncsicska kobakomban.
Mikor? Miért? Kérdem magamtól egyre csak én.
Teraszomon üldögéltem éppen, s néztem,
amint velem átellenben egy öreg diófa
teleregényt rajzol a szomszéd ház falára.
Olybá tűnt e kép, mint kusza árnyjáték,
nekem mégis oly sok mindenről mesélt.
Amikor a szív beszél,
azt mondja.
Maradj, mert a búcsúra
nem vagy még kész.
Amikor az ész beszél,
azt mondja.
Menj, hisz vége van rég.
Te tudtad, hogy a csendnek, mily sok álarca van?
Emlékszem. Egy régi éjen felriasztott a zordon csend.
Fejemre húzott takaróm alatt szinte féltem a csöndet.
Gondolatban varázsszőnyegen röpültem tova,
miközben a hold puha fénye arcomat mosta.
Városok felett suhantunk a lágy őszi szélben.
Nem hallottam mást, csak saját szívverésem.
Egy reményvesztett kusza hajnalon
álmatlanul forgolódtam ágyamon.
Túl sokat gondolkodom a tegnapon.
Egy elmulasztott, meg nem élt pillanaton.