Szőke Hedvig
Gondolatban varázsszőnyegen röpültem tova,
miközben a hold puha fénye arcomat mosta.
Városok felett suhantunk a lágy őszi szélben.
Nem hallottam mást, csak saját szívverésem.
Egy reményvesztett kusza hajnalon
álmatlanul forgolódtam ágyamon.
Túl sokat gondolkodom a tegnapon.
Egy elmulasztott, meg nem élt pillanaton.
Amikor ott voltam, még nem is sejtettem,
milyen nehéz lesz élni nélküled.
Amikor eljöttem, még nem is sejtettem,
hogy van rosszabb, mint ébredni melletted.