Szőke Zsuzsanna
...
s nem látom tisztán a holnapom.
Félig telt poharamba kell még,
kell még egy kis magyar fröccs, kell még!
Szeretni mindenki tud,
csak emlékezz, s végigfut
az, az az emlék, mikor
látod első karácsonyfád
csillogását, s érzed illatát.
haiku-csokor
társas magányban
virtuális szerető
ábrándozásként
Vastagszürke, kies táj,
uralja sötét bűbáj,
amely a mélybe levisz,
szabadulni hittel tudsz...
A megrekedt lét, mint egy eltorlaszolt folyam,
feszegeti a tudati gáta, amolyan
őserővel tör elő, mint egy lávafolyam...
idő, mely időtlen
tér, mely vándorló
szív, melyben időztem,
hiány, mi mángorló
Üvegvilág szilánkjai fúródnak belénk,
karvaly-karmú dögevői rohannak felénk.
Pénz-buborék durran szét a kapzsiság ölén,
szenved Földanya: rajta ember, állat s növény.
A csended súgja magad,
csak ugord meg a falat!
Isteni részed halljad,
s akkor a kényszer hallgat.
Valóságnyi pillanat
hullámtérben hol marad?
Leszálló és felszálló,
eljövő és hátráló
pillanatok pereme,
ítéltetett teteme,
jövőnek vélt jelene.
Hold előttem és Hold utánam,
Töretlenül hiszek a csodában.
Adventi éjen, adventi lázban
Megváltónk kacsint vissza e világban.
arctalan a vélemény,
parttalannak tűnő remény
s a fojtogató szemét
izzítja a kétség hevét
Új világ és új hibák,
megakasztó süket dumák,
s hitetlen támasz
nyomja a vállad...