Szti.
Gondolkodhatnék a végtelenségig,
akkor is itt ülnék éjfélig.
Nem fér a fejembe,
vajon ki lenne a helyemben?
Szobában az illatod
azt mindig itt hagyod
amikor csak belépek
akkor érzem magam igazán egésznek
ott az ágy
ahol csak a gyűrött takarónk vár
együtt feküdtünk alatta
és túrtam bele a hajadba...
a vonat mellettünk elsuhan,
az idő felettünk elrohan,
várnék én rád bármeddig,
aztán sétálhatnánk napestig.
túl késő van
mindenki egyedül
mindenki valami mástól menekül
mondanám hogy értelmetlen
de semmi sem az csak kényelmetlen
mindenki csak menekül
mert könnyebb lenne egyedül...