Szűcs Ilona Helena

Szűcs Ilona Helena

Ez a profil egy elhunyt szerzőhöz tartozik.

Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hasított vallomás

Rezzenéstelenül oly sima vagy
az őszi párás virradatban,
mint hamvas leányka vasárnap délelőtt,
mikor ünneplőbe öltöztette
ragyogó, ránctalan tekintetét.

Tovább...

Szökő sóhajok

Esténként, ha hozzám szökik sóhajod,
mosoly-felhőimet küldöm, csak néked.
Gyengéd sugallattal érkezzék, égjen
köztünk a távolság, s tárjad ablakod.

Tovább...

Vállamra ülj

Rabom voltál..
elengedlek,
szép dalaid
nékem zengtek.

Tovább...

Fénylőn

Arcod ékszere
szemeid szépsége, mely
fénylőn nevet reám,
mikor homlokod íve...

Tovább...

Fájdalmas gúzs

Tévedéssé szürkült a szeretet,
édes szavait már hiába is keresed,
mert az idő árvize úgy sodorta,
mintha soha nem is létezett volna.

Tovább...

Mandragóra titkod

Mikor az álmom kábulatának
kapujában testemet és lelkemet
uralja egy látomás, megédesült
ringató bódulatom tőled kapom.

Tovább...

Mintha már láttalak volna

Valami különös érzés kerített már
a hatalmába, olyan édesen-keserű,
s itt dörömböl lelkem mélyén arra várva,
hogy fejtsem meg a titkát. Csak néz szomorú
szemeivel, segíteni szeretne, s vár...

Tovább...

Téged dicsér

És akkor Kedves, gyengéd szerelmedből
sződd nékem ruhám, melynek minden gombja
egy-egy csillag. Ha a vágyad ledobja
fény-virágát, óvó szép kegyelmedből
építs nékem öledbe puha fészket,
s benned meghúzódom. Egészségesnek,
boldognak érzem szívem pezsgésének...

Tovább...

Hinni akarom

Láttad-e a pirkadat rózsáit, mikor
halvány pírjait hintette kertem elé,
s a megfáradt éjszakának zord leplébe
rejtette halvány csillagok ragyogását?

Tovább...

A lugas

A romkert végében vártál reám,
s a boltív karcsú ívén egy futó
lián, mely mögé rejtőzve osontam.
Zizzenő levelek altatták a
csendesülő neszeket, csak ketten
zavartuk szunnyadó ligetünk.

Tovább...

Légy nékem

Tükröm már te vagy,
leszek néked világod,
ki betölti az
űrt, s földi mennyországod
szerelmünkből építem.

Tovább...

Pillantásod

Emeld reám tekinteted. Arcod
kertjében szemeid, mint tündöklő
virágok nékem bókolnak, esendő
asszonynak, ki gombolyítja pillantás

Tovább...

Belé vesztem

Félénken viselem már árvaságom...
lángtüzű mátkaságom már nem is
tagadom, mert magához láncolt azúr-mély
szemed óceánja; belé vesztem, hiába
is tagadom. Mégis követlek én, mint...

Tovább...

Jó lesz veled

Emlékszel-e arra a kócos nyárra,
amikor a selymes fűben szöcskeként
ugrándoztunk, te, a vidám kis legény
csaltál bokrok mélyére csókra várva.

Tovább...

Csalogány dalol

Mi ez a mohó kívánás? Szemem,
elmém inná, simogatni vágyja
míves betűid ékét. Meglátva,
ízlelgeti szavaid, s lélegzetem

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom