Szűcs Judit
Nézz csak fel, tekinteted szegezd az esti égre - s fürkészd
a millió csillag tengerében pulzáló szívek galaxisát;
e szempár tükrében leled meg feled hű mását.
Vackol már az idő a sünnek,
Kergetőzik a homály, a nappal - de még süthet.
Cammogó őszre ébredt a hajnal,
S ködpaplanban ásít a vén mező.
Karácsonykor a szívekben legyen jelen:
Az őszinte és tiszta szeretet.
Általam
S belőlem lett
A ringató bölcsőd
S a fekhelyed,
Épülő-szépülő házad,
Az erős gerendád
S a gyermeki játékod,
A gyönyörű fahintád.
Mit tennél, ha egy adott napon bármit tehetnél?
Talán a mezőn színes pillangókat kergetnél?
A vágyott utadra kelnél,
Ahol a szép pillanatoknak élnél?
Két kezem tenyerét
Emelem szívemhez
S ajkamat formálja
Ezernyi gondolat
Mély sóhajok közt
Gondosan keresve
A szeretetszavakat.
Vattacukros felhőkön táncoló
Édes bókok, elcsattanó, ifjú csókok.
Cifra ajtó küszöbén
Cseresznyevirágzás idején,
Ábrándozó ajkukról
Szép ígéret szólt - suttogva.
Balatonparton
Ülök a stégen,
Csillan a tó, már
Alkonyul éppen.
Alkonyul éppen.
Vándor lábak
Az út porában
Nyomokat rejt el,
Amit a szél újra és újra felkap,
S fújja szerteszéjjel.
S ahol van...
A szemek ragyogó mosolyában,
egy lélegzetvétel szünetében,
egy Isteni sugallatban,
egy szívdobbanásban,
a csend morajában,
az erő forrásában.
Lépj közel
egy ölelésre,
mely szavak nélküli tolmácsa
az érző szívnek.
Szép májusi reggelen a pipacsmezőn
Rét dalát hallani, mely csivitelő.
Körülötte a búzakalász díszeleg,
Virágja igézi meg a méheket.
A tehetetlenség pillanatában leszünk igazán
Őszinték és végtelenek,
Önmagunk tükrében időzve születnek meg...