Szűcs Sándor Gábor
Tanító búcsúztató / Kováts Attila Tanító Úr nyugdíjba vonulása alkalmából /
Ősz elején a szív hevesebben dobban,
Sok gyermek szempárba éltető tűz lobban.
Új tanítani való, új célok, vágyak,
Oktatni kell! Egyik feladat sem várhat.
Vétkeimet bánó szívvel térdre rogyva,
Hullok eléd porként Mindenható Uram.
Emelj fel, hogy ne legyek a Gonosz foglya!
Hiszen egyedül Te ismered az utam.
Ha volna jó szó elmondhatnám mit jelent
Egyedül az úton őszi, zord éjjelen.
Amint esőt permetez arcodba a szél,
Füledbe téged gúnyoló rigmust regél.
Álmaimban lehetek egyedül szabad
Kötelesség rabláncán tengődve élek,
Álmaimban lehetek egyedül szabad.
Ébren nyitott szemmel a világtól félek,
Reggelre álom-létem papírként szakad.
Itt állok a temetőben a néma csendben,
Az élet rohanása messzire lebben.
Reggel van. És mint régen csak ketten vagyunk.
Ilyen a mi meghitt, boldog Karácsonyunk.
Kérlek szépen tűzd fel aranyszín hajadat!
Hogy lássam leomló fürtjeid záporát,
Hogy csókkal illethessem a lágy tarkódat,
És puha hattyúi nyakadnak bársonyát.
Mikor megpillantottalak téged újra
Stendhal jutott az eszembe,
Az előbbre jutásnak csak egy az útja:
Ez a Vörös és Fekete.
Elfáradt honvédek, tisztek és vágyak,
Tábori székek és tábori ágyak.
Három napos próba. - Tudod-e a dolgod?
Lesz-e háborúban ugyan több gondod?
Karácsony gazdagnak-szegénynek
Utcákon, téren rohanó ember-sereg,
A boltokban nyomasztó, fullasztó tömeg.
Készülődés, sietség, cívódás, lárma,
Imígyen készülnek születésnapjára.