
T. Bernadett
Lábon hordalak ki.
Mint a napok óta otthagyott kenyérmaradék,
Olyan száraz már emléked,
És hangod, hangod csak omladék.
Tábortüzet rakott bennem a múlt.
Mint szelíd szikráin át a magasba röppenő fénydarabok,
elfüstölt kietlen pusztaságaimból
sok-sok apró, parázsnyi létezést.
Bezárul mellettem még egy ajtó.
Most jövök rá,
Minden elhanyagolt parazsat felöleltem.
Mohaszínű, kiterített pokrócra borultam
Álmaim ketrecén át,
Hova már nem kísérem el magam mindig.
Már egy ideje csak hagyom, hogy megtörténjen az élet.
Már egy ideje nem kergetek tenger savából alkotott
Képet.
Már egy ideje két való között pengetem szellemem húrjait,
És minden, mi egyszer volt,
Minden, mit eldalolt,
Keserves hangom a tegnapi buszon,
Jég nélkül...
Résnyire nyitva hagytam az ajtót.
Először halk neszek sóvárgó menete
indult. Valami még mozog,
odakintről beszűrődik
kettőnk élete.
Ki tudja, lehet, hogy többé már nem jutok
Márványos utakra, sziklakő-holnapra,
Elfutok.
Az is még megeshet, valaki mondja meg,
Hogy az én keserű, álomba szenderült létemmel
Elbukok.
Ez nem az a vihar,
amelyik hirtelen,
süvítve áttör
tengernyi vizeken.
Végül is jobb így,
keresztben járva a vízen,
mint száműzött, messzire haladó idegen,
mert nincs kétség,
ami közelre vigyen,
intek,
majd legyintek,
nemigen...
Mintha április...
Most egyre távolabb sodor
egy hirtelen jött vihar,
mely felkapott,
szétszedett és
darabjaimból újabb zivatar
engedte szabadjára
összegyűjtött szavaim.
Nem akarlak itthagyni.
S mégis gyötörsz,
Meggyötörsz.
A reggel sugarai mossák le
Mocskos lélekzománcunkat,
És te máshol,
És te máshol tündökölsz.
Nem próbálom ezúttal
megmondani, sorok,
merre induljatok.
Már nem tudok kérdezni,
újra csak beletörődök,
sikítok.
Minek is foglaljam szavaim bársonyba,
mikor kiköphetem - simán -
így, pár sorba,
minek is nézzem az eget, ha szürke lett,
elfogyaszt engem
a réz-színű döbbenet.
Körülnézek. Bennem
A parázs most leég,
Hamu-ízű gondolatok -
Nem kérek. Elég.
A galaxis szélén
A csillagok hang nélkül suhannak mellettem.
Tudják,
a lelkemet pár napja
letettem.