Takács Attila (Taki)
A felbukkanásig majd az elmúlásig
Várom a pillanatot, hogy a színre lépj,
S szívem utolsó darabját ki ne tépd.
Hosszú ideje már, hogy nem álmodtam,
Álmomban egy szép lányt láttam.
Egész nap együtt tettünk-vettünk,
Míg a nap az égről el nem tűnt.
Van a harcnak egy olyan formája,
Mely világunkat kétszer is megformálta.
Pusztító ereje nem ismer határokat,
Áldozatai névsorában nem válogat.
Élünk és meghalunk, ez az élet rendje,
De oly sokan halnak meg előbb, mint kéne.
Lehunyom szemem és téged látlak,
Nem vagy már, hiába várlak.
Hiányzik nekem a jelenléted,
Fáj, hogy nem érzem érintésed.
Álmomban volt egy gyönyörű lány,
De eltakarta előlem egy gonosz árny.
Nem engedte, hogy a közelébe menjek,
És azt mondta nekem, hogy felejtsek.
Áldom az égieket, kik meghallották imám,
Mert velem van a lány, ki vigyáz reám.